...és még annyit, hogy...

Úgy tűnik kultikus szám mámomra a 12. Eddig az összes jelentősebb munkahelyemen 12 évet dolgoztam. Most is így lesz, felmondtam a Tallinni Egyetemen. Nem tudatosan alakítottam így, hogy 12 évre jöjjön ki ez is, de tény, hogy 12 év után megint váltok. Manapság az nagy időnek számít. Magam körül látok embereket 3-4 évente váltanak. Van aki sokkal gyakrabban. Számomra ez azért elképzelhetetlen mert én az összes munkahelyemen építettem valamit és az időbe telik. Persze ez csak az én fejemben volt így, hisz bármikor kitehettek volna. Nem pusztán az én elhatározásomon múlt, de talán azt mondhatom, hogy ott tudtam megmaradni, ahol elkezdhettem építeni. 1991 óta dolgozom, az testvérek között is 34 év, és úgy jön ki a háromszor 12 éves munkahely, hogy voltak átfedések.  Hát ez itt, Szingapúrban, a harmadik országban ahol élek és dolgozom, okozott is problémát. Itt ugyanis nemcsak rend van, hanem olyan szinten élnek a maguk kis világában, hogy el nem tudják képzelni, hogy máshol egészen másk...

Észt kollégákkal utaztunk pár évvel ezelőtt, és a reptérről egy minibusz vitt be minket a városba. Mi voltunk talán öten, én és négy észt nő, de mellénk beszállt még 3 enyhén kapatos svéd utas is. Jó hangulatukban hamar szóba próbáltak elegyedni és amint kinyitották a szájukat erős alkoholszag lepte be a buszt.  Én a 90-es évek közepén, a kollégiumi évek alatt szinte minden kedden a Podmaniczky utcában lévő Látomás nevű szépemlékű szórakozóhelyet látogattam, ami nevéhez híven tele volt látomás-szerű alakokkal. Csoportársam filozófia szakos barátai 4 nyelven beszéltek de a napi betevőt már akkor sem filozófiával keresték, hanem pornófilmeket szinkronizáltak. A kognitív disszonanciát enyhítendő, vagy hogy rátegyenek még egy lapáttal..aktív törzsvendégek voltak a Látomásban ők is. Az aktív szóra az is utal, hogy egyikőjük erősen foghíjas volt, ami nem annyira dentális betegségnek, mint verekedésnek volt köszönhető. Hát ilyenek voltak azok a 90-es évek, nem kellett nekünk Svédországba ...