...és még annyit, hogy...

Parlamenti választások voltak tegnap Szingapúrban. Az első, amit személyesen is volt alkalmam végigkísérni. Szavazni nem szavazhattam, mert állandó letelepedési engedéllyel ugyanolyan jogok illetnek meg, mint az állampolgárokat, de szavazni nem szavazhatok.  Ezért aztán nem is követtem az eseményeket teljes gőzzel, és itt se fogom fárasztani magam részletes elemzésekkel, gondosan utánajárt számokkal. A Financial Times-tól, a helyi lapokig alaposan feldolgozta a sajtó.  Edgar Su/Reuters A magam benyomásait írom le. Ez már a harmadik ország, amiben élek és óhatatlanul összehasonlítom a magyar, észt és szingapúri élményeimet. A legtöbb tekintetben az itteni választások az észthez hasonlítottak.  Ha nem figyeltem volna azért fél füllel oda, ez a választás úgy is elmehetett volna a fülem/fejem mellett, hogy észre se veszem. Voltak kint plakátok, a legfeltűnőbb talán az volt, hogy a Park Connectorok dzsungellel ölelt futó útvonalán is ki voltak téve politikai pártok jelöltjeine...

Észtország progresszív, liberális (ott az nem szitokszó) jobbközép pártja (Reform) nagyot nyert a 2023-as észt parlamenti választásokon. A jellemzően sokszínű pártpalletán a Reform a szavazatok 31%-át tudta a magáénak, ami a 101 fős parlamentben 33 mandátum megszerzésére elég. Vegyük észre, hogy az észteknél még a matek az úr, 31%-nyi szavazattal, 30% körüli mandátumot lehet szerezni.  Az őket követő populista szélsőjobb (EKRE) már csak feleennyi 15,8%-ot kapott, ami valószínűleg 17 mandátumra lesz elég. Minden más párt (6 párt jutott be a parlamentbe) ennél kevesebb szavazatot kapott. Az észt politikai hagyományoknak megfelelően most intenzív koalíciós tárgyalások jönnek. A Reform párt regnáló és a jelek szerint újraválasztott miniszterelnökének Kaja Kallas-nak most olyan partnert vagy partnereket kell találnia, akikkel meglesz a minimum 50+1 fős parlamenti többség.  Az észt politikai kultúrában a koalíciós egyeztetéseknek van nagy hagyománya. Nagyon hasonlít az a kultúra a h...