Észtország progresszív, liberális (ott az nem szitokszó) jobbközép pártja (Reform) nagyot nyert a 2023-as észt parlamenti választásokon. A jellemzően sokszínű pártpalletán a Reform a szavazatok 31%-át tudta a magáénak, ami a 101 fős parlamentben 33 mandátum megszerzésére elég.
Vegyük észre, hogy az észteknél még a matek az úr, 31%-nyi szavazattal, 30% körüli mandátumot lehet szerezni.
Az őket követő populista szélsőjobb (EKRE) már csak feleennyi 15,8%-ot kapott, ami valószínűleg 17 mandátumra lesz elég. Minden más párt (6 párt jutott be a parlamentbe) ennél kevesebb szavazatot kapott.
Az észt politikai hagyományoknak megfelelően most intenzív koalíciós tárgyalások jönnek. A Reform párt regnáló és a jelek szerint újraválasztott miniszterelnökének Kaja Kallas-nak most olyan partnert vagy partnereket kell találnia, akikkel meglesz a minimum 50+1 fős parlamenti többség.
Az észt politikai kultúrában a koalíciós egyeztetéseknek van nagy hagyománya. Nagyon hasonlít az a kultúra a holland, belga, svéd rendszerre, ahol a folyamatos kompromisszumkeresés a jellemző, a legváltozatosabb színű koalíciók jönnek mennek. Mindenki volt már mindenkivel, és az is előfordul, hogy két választás között koalíciók buknak és egy másik összetételnek adják át a helyüket. A folyamatos egyeztetés és kompromisszumkeresés a jellemző, nem monolit tömbök uralják a politikai teret a győztes mindent visz alapon. Ennek megvannak az előnyei és hátrányai is.
Egyetlen kivétel van (volt eddig), a populista szélsőjobbal sokáig senki nem volt hajlandó koalícióba menni, ők évekig páriaként mindig kimaradtak minden egyeztetésből. Pár évvel ezelőtt azonban a sajátos összetételű Centrum párt úgy lépett egy nagyott, hogy habár nem ők nyerték a választásokat, a szélsőjobbal összefogva (és őket kormányzati tényezővé emelve) be tudta előzni az akkor (is) győztes Reform pártot. Erről annakidején csináltam egy videóbejegyzést.
Az idei választások két napja (2023 március 5. vasárnap) voltak, most sorra jelennek meg az elemzések. A magam részéről azt szeretném kihangsúlyozni, ami távolról is egyértelműen látszik. Észtországban visszaszorulóban van a populizmus és a jelek szerint a konzervatív politikát képviselő pártok is. Leginkább a liberális, baloldalibb politikát képviselő pártok nyertek, bár ezt azért kicsit korrigálnám. A győztes Reform párt politikai ideológiáját tekintve sokkal inkább jobboldali ha az erősen (szélsőségesen) piacbarát nézeteket tekintjük. A modern Észtország kérdőjelek nélkül erre az ideológiára épült. Ha azonban a ma sokkal inkább vízválasztó demokráciába vetett hitett, a jogállamiság tiszteletét és a nemzetközi beágyazottságot tekintjük, akkor már sokkal közelebb állnak a baloldali pártokhoz, mint a gazdaságpolitikájukban szintén liberális azonban inkább bezárkózó, nemzeti konzervatív pártok.
Ebben a mezőnyben jelent egy otromba (ez az én értékítéletem) kitüremkedést, a Trump-i, Orbán-i mintára épülő észt populizmus, ami ugyan mostanra a második legnagyobb erő lett a parlamentben, azonban összességében kevesebb mandátumhoz jutott, mint az előző 4 évben. Magyarán szólva a második helye sokkal inkább szól a többi párt bukásáról, mint a saját előretörésükről.
Ez azért nagyon fontos jelenség, mert egyértelmű üzenetet adtak az észt választók arról, hogy milyen irányban szeretnék látni az ország jövőjét. A populisták az összes ismert trükköt bedobták (másuk sincs). Ellenségkép krealása, folyamatos harci hév, a tények rugalmasan kezelése, az érzelmekra ható politika, nagy gyülések, utcai jelenlét. Ez utóbbiban szinte egyedülállóak Észtországban, ahol nincs hagyománya a nagy utcai politikai gyűléseknek.
Az észteket továbbá igen megtépázta az ukrajnai háború, tele van az ország ukrán menekültekkel, a GDP 2%-nak megfelelő értékű fegyver és humanitárius támogatást adtak az ukránoknak, és a COVID után itt (is) hatalmas gondot okozott az elszabadult infláció és elsősorban az elszabadult energiaárak. Egy ideig az ország vezető volt Európában az infláció mértékét tekintve, de mára átvette a vezetést egy másik ország (vajon melyik?).
Ezek a nehézségek azonban (a jelek szerint) nem tolták az országot a szélsőségek (értsd populizmus) felé, sőt éppen ellenkező irányú mozgást látni, az ország a számolni, és késsel-villával enni képes józan ész mögött zárkózik fel.
Egy apró, de fontos szeletét is szeretném kihangsúlyozni az idei észt parlamenti választásoknak. Az észt digitális társadalomtól nem fura módon az országban hosszú évek óta online is lehet szavazni. A szavazók száma abszolút értelemben is magas volt (63,7% - ami 1992 óta nem látott érték), de még beszédesebb, hogy a szavaztok immár 51%-a (tehát fele) online szavazat volt. Ez minden korábbinál nagyobb arány.
Namost lehet tudni, hogy az online szavazók legnagyobb arányban a liberális pártokra szavaznak, hiszen az ő szavazóik fiatalabbak, nyitottabbak a technológiai újításokra, ők a modern Észtország letéteményesei. A győztes pártra érkező szavazatok 2/3-a online érkezett. Míg a jellemzően idősebb korosztályt megmozgató populisták szavazatainak mindössze harmada érkezett online. Nincs is mit csodálkozni azon, hogy (menetrendszerűen) a szélsőjobb nekiment a választási eredményeknek. Évek óta küzdenek (hiába) azért, hogy az online szavazást töröljék el (nem teszik), mert az nem igazi szavazás.
Az észt online szavazás rendszeréről pár évvel ezelőtt készítettem egy interjút, a rendszert működtető állami ügynökség egyik vezetőjével:
Az utóbbi időben újra és újra visszatérek ugyanahhoz a kérdéshez: mi magyarázza valójában Orbán Viktor viselkedését? Sokáig nekem is az tűnt a legvalószínűbbnek, hogy ezt az embert valamilyen módon fogják. Nem egyszerűen arról van szó, hogy jó kapcsolatot ápol Oroszországgal, vagy hogy üzletel velük. Hanem arról, hogy a látható viselkedése sokszor annyira következetesen megy szembe Magyarország nyilvánvaló stratégiai érdekeivel, annyira makacsul ragaszkodik egy egyre terhesebb orosz kapcsolatrendszerhez, hogy adja magát a gondolat: itt több van puszta politikai számításnál. Valamivel zsarolhatják, beszervezhették, fogják, és kész. Másokkal beszélgetve viszont egy másik magyarázat rajzolódott ki. Eszerint nincs szükség semmiféle titkosszolgálati mélydrámai elemre. Elég az, hogy az orosz üzlet – olaj, gáz, Paks, a köré szerveződő pénz- és lojalitásrendszer – olyan erőforrást adott a rendszernek, amelyet egyszerűen nem akart és talán már nem is tudott elengedni. Nem kellett beszervezni. E...
Én mindig túlzásnak tartottam a géprombolásra emlékeztető kirohanásokat a technológia és azok cégei ellen, de mostanában ez az álláspontom átalakulóban van. Nem hirtelen történt, tényleg mint a béka, lassan főttem a vízben. Nekem a Facebook az iskolapéldája ennek, és ezen a blogon is már számtalanszor szapultam őket, de különösen tenyérbemászónak tartom az Amazon-t és a Google-t is. Sokáig egyetértettem azokkal, akik azt mondták, hogy ingyen van, senki nem kényszerített. Nem kell se FB profil se gmail fiók, ha neked ezekkel problémád van, egyetlen kérdésem van: mit keresel ott? Nem a tied, nem fizettél érte, nem te hoztad létre. Ha elmész egy házibuliba és fikázod a házigazda foteljét nyugodtan eltolhatod a biciklit és leülhetsz a parkban a padon vagy hazamehetsz. Nagyjából ez volt az alapfelállás nálam. Azokkal is egyetértettem később, akik a sok adatvédelmi aggályra azzal válaszoltak, hogy, ha a FB mindent tud rólad, annyi fog történni, hogy releváns hirdetéseket fogsz lát...
Hétfőn vendégek érkeztek hozzánk Szingapúrból. Zannnie barátai. Shu Ting és Mui Eng. Nagy izgatottságban voltam és előző éjjel velük álmodtam. Álmomban egy nagy házban éltünk. Hatalmas házban, ami inkább egy kastély volt. A második emelet volt a miénk. Olyan sok szobája, terme volt a háznak, hogy éttermek, szállodák, hosszú folyosók voltak benne. Beletelt egy időbe, amíg a vendégeket a mi szobáinkhoz kísértük. Álmomban szégyenlősek és mosolygósak voltak. Ahogy a valóságban is, bár sosem találkoztam velük azelőtt. Mui Eng kék napszemüveget hordott az álomban, ami hirtelen egyik pillanatról a másikra TV képernyővé vált és egy adás indult rajta. Épp egy beszélgetés közepén voltunk, amit megszakított ez a hirtelen showműsor. Csak pár másodperc volt, aztán folytattuk a beszélgetést mintha mi sem történt volna. Másnap, amikor tényleg megérkeztek (nem a nagy kastélyba, hanem hozzánk), meséltem nekik erről az álomról. Csak egy vicces sztori volt...mosolyogtak. Aztán elmentünk Szentendr...
Napokkal ezelőtt elkezdtem a folyamatot, de ma tettem az ismerőseim körében közzé, hogy törlöm a Facebook profilomat és a jövőben nem használom ezt a platformot a személyes dolgaim kommunikációjára. Régóta érlelődik bennem a gondolat, több lépését már évekkel korábban megtettem. 2009-ben, nagyon az elején csatlakoztam a FB-hoz. Előtte nem sokkal a magyar IWIW tagja voltam és mindkét platformnak volt egy értelmiségi, hipster, középosztálybéli aranykora. Előszőr a nagyon geek early adopterek, aztán az őket követő középosztályos réteg, majd a tömeg. Az aranykor nem volt aranykor abban az értelemben, hogy mindenkit el lehetett érni, vagy hogy számomra a legkedvesebb, legjobb tartalmak jelentek meg ott. Emlékszem a regisztráció után egész sokáig nem nagyon nyitottam ki az oldalt, és főleg nem posztolgattam és ennek elsősorban a platform belterjessége, exkluzív jellege volt az oka. Nem akartam (még) a klubba tartozni. Aztán amikor elkedte a Facebook teljesen kiszorítani a ma...
Semmi jót...és lehet, hogy ez így van jól. Afelől nincs kétségem, hogy Trump demokratikus választásokon nyert. Trump tényleg megnyerte ezt a választást. Az első hírek, röptében készült elemzések a latin közösség férfi tagjait, az X generációt, a fekete férfiakat, és fehér kékgalléros férfiakat, az amerikában középosztálynak hívott kétkezi munkásokat teszik felelőssé. Lelkük rajta, mondhatnánk és tehetnénk gúnyos megjegyzéseket arról, hogy sok sikert a latin férfiaknak egy olyan elnökhöz, aki sokukat deportálni akarja. Reuters De bennem nincs ilyen fanyar kárörvendés, mert van az az olvasata a dolgoknak, amiből szemlélve tökéletesen értem és teljesen érthetőnek tartom a történteket. Trump a szókimondó bohóc, egy vágyálmot fogalmaz meg. Ezért nem számítanak a hazugságai, az értelmetlen zagyva beszéde, az egész alak karikatúra jellege, mert amit megjelenít az egy illuzió. Olyan mint egy álom, értelmetlen, zagyva de mégis van egy hangulata, amiben bele tudjuk ringatni magu...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése