Sült gesztenye 1944

Engem meglep az a "laza" hangulat, ami az ukrán-magyar "kémháború" témájában az általam olvasott magyar közösségi média hírek alatt fut. Nyugtatom magam azzal, hogy a komment szekció az utolsó forrás, amiből érdemi dolgokat le lehet vonni, de az is igaz, hogy azért olvasom mert engem ez 20.000 km távolságból (illetve annak ellenére) nagyon aggaszt. 

Nem tudom, hogy a távolság teszi-e, vagy valami alap paranoia érzés Magyarországgal kapcsolatban, ami 12 éve, mióta elhagytam az országot bennem van, de mindegy, leírom. Onnan ahonnan én nézem és ahogyan bennem összekötődnek ezek a kis pontok ez bizony 1944 késő ősze, amikor az Oktogonnál az emberek még sült gesztenyét vesznek, de a Hűvösvölgyben már orosz felderítők szálltak fel a még menetrend szerint közlekedő villamosra. 

Mindig azzal nyugtatom magam, hogy Magyarország egy szájkarate ország, és hálistennek az. Jó értelemben az. Svejkhez áll közelebb. Kerek képű, lángosozó, aputestű, zsebesnadrágos, Suzukival horgászni járó társaság. Szeretnivaló sörözős banda. Bödőcs kocsmai alakjai, Hrabal, az az esetlen Kelet-Európa. Ahonnan visszavágyva megy el az ember, mert minden olyan meleg, gyengéd, lankás. 

 Ahol szörnyű dolgok történtek egykoron, de olyan messze van, már nem ültetnek az urak senkit tüzes trónra, karóba se húznak, lefejezés sincs, és marhavagonra sem pakolnak százezreket. 

Soha nem jut egyről a kettőre, mindig egyszerűbb a parasztvakításnak hinni, a szovjet vagy világbanki kölcsönből 10-15 évig lassan tönkremenni, hogy aztán ezt hívjuk majd aranykornak míg a kölcsönt feléltük és majd megcsináljuk megint EU pénzből ugyanazt a haldoklást. De nem baj tényleg, mert a lényeg mégis az, hogy elvagyunk, egymással, egymásnak és tényleg van ebben valami irígylésre méltó középfölde hangulat. Se nyelveket nem kell beszélni, se érteni nem kell semmihez, majd Orbán, izé Gyurcsány, vagy nem, Magyar Péter alatt jobb lesz.

És ezt én még mindig szeretetre méltónak tartom. Mert békés. Én nem szeretnék szerb lenni, aki bosnyák meg koszovói civileket kínzó videókat cserélget a pult alatt. Román se, aki behugyoztatja a diktátorasszonyt még a kivégzése előtt. Szállasival, Nagy Imrével nálunk ennek kifutott a szezonja...én egy olyan világban nőttem fel, ahol már a hadsereg is arról szólt, hogy a garázsban loptuk az alkatrészeket egymástól. Mivel semmit nem tudunk rendesen csinálni, legalább ezt se. És tényleg hála istennek....

És akkor itt van ez a miniszterelnök, vagy hogyis hívják...Szállasi is az volt hovatovább, megvan a jogfolytonosság....és azért veszem a számra, mert ki kell tudni mondani hova sorolja, forralja be lassan magát ez a társaság. 

Én csak a szalagcímeket olvasom a cikkekre már se időm, se idegem. Bosznia, Csád, Ukrajna..az ellenzék letiltása a választásokról. És a komment szekcióban még a nevető fejek mennek. Csak én nem találom viccesnek?