...és még annyit, hogy...

Sri Lanka nagyon messze van. A távolság nem csak földrajzi és kulturális értelemben hatalmas, egészen mások a geopolitikai és a gazdaságföldrajzi összefüggeséek. Az India déli csücskénél lévő ország egészen más nemzetközi környezetbe integrálódik, szóval a "varsói gyors" szófordulat lecserélése sri-lankai gyorsra erős túlzásnak tűnik. Az is, ha a teljes képet nézzük, és a tisztánlátás kedvéért, egy következő posztban külön fogom tárgyalni a sri lankai gazdasági és politikai krízis azon elemeit, amik nem öszzevethetők a magyar viszonyokkal. Viszont megengedem magamnak az összehasonlítást azért, mert vannak olyan elemek, amik egy nálunk is jól ismert politikai gondolkodásmódot és hozzállást tükröznek és ez a gondolkodás és viselkedésmód bizony akkor is ugyanaz ha még a nap is más szögben süt arrafelé. Ebben a bejegyzésben kizárólag erre a hasonlóságra fogok korlátozódni. Bejárták a világsajtót azok a fényképek, amik a sri lankai elnöki palotát elfoglaló és ottani medencében pik

Tegnapi cikkében hosszan tárja fel a The Guardian miképpen fizetett le az Uber egyetemi kutatókat, annak érdekében, hogy aztán a számukra előnyös kutatási eredményeket az ő nevük alatt használják fel lobbizásra a különböző kormányoknál.  A cikk annak a szivárogtatásnak a részeként született, ami kapcsán a magyar sajtóban, de láttam a finn sajtóban is cikkeket az Uber lobbitevékenységéről.  A téma azért érdekelt, mert magam is hangos képviselője vagyok az akadémiai és az üzleti világ együttműködésének. Én nem értek egyett azzal az egyetemefelfogással, miszerint a kutatói szabadság azt jelenti, hogy a kutató azt csinál, amit akar, ugyanakkor azt valakinek (az esetek többségében az államnak) kutya kötelessége finanszírozni. Ez már megint az értelmiségi privilégiumok és a fehérgalléros bűnözésnek egy olyan formája, amiben emberek a markukat tartják olyan dologért, amire senkinek, de legalábbis a finanszírozónak semmi szüksége nincsen. Ilyen márpedig a világon nincsen, mondj nekem még egy

Pörög most a felzúdulás a KATA adózási forma kiherélése miatt. Számomra nem kérdés, hogy ismét egy célzott és előzetesen ördögi ravaszsággal bemért intézkedésről van szó, amivel a független egzisztenciára törekvő liberális szemléletű embereket akarják még szorosabb béklyóba fogni. Mintha nem lennének egyébként is minden értelemben zárványban mostanra.  400.000 ember az egy örömtelien nagy szám, az a teljes népesség 4%-a. Az biztos, hogy ebbe az adózási formába csak azok léptek bele, akik kezdeni akartak valamit. Ez még akkor is igaz, ha prekariátus, marginális munkákról van szó, akkor is igaz ha kényszerből tették (a munkáltató nem akarta őket bejelenteni) vagy ha ügyeskedésből tették. Hogy kényszerből, számításból, vagy vállalkozószellemből, de ezek az emberek egy olyan helyzetben vannak, hogy rugalmasan tudják (vagy rugalmasan kell) alakítani az életüket, a munkájukat. Egyfajta piacon, egy piacra dolgoznak, teljesíteniük kell, számolgatniuk kell és azt eszik, amit megtermelnek.  Az é

Megnéztem ma a Halál a Níluson 2022-es változatát. Nagyon szeretem a Poirot filmeket, könyvben is elolvastam párat, amikor angolul tanultam. Engem mindig a történetmesélés érdekel és ezt a történetet 3 változatban is láttam már.  Készült ugyanis a könyvből 1978-ban már film, aztán része volt persze a David Suchet-vel forgatott gigantikus sorozatnak amiben ez az epizód 2004-ben készült, és most Kenneth Branagh rendezésében meg főszereplésével mozifilm formájában jött vissza 2022-ben.  Az új mozifilm a történetmesélés szempontjából nagyszerű alkotás, tele van apró részletekkel, utalásokkal ugyanakkor megbontja a korábbi sorozat karakterének egységét. David Suchet sorozatát egyszerűen nem lehet felülmúlni, mert az a sorozat úgy lett megcsinálva, hogy a színész gyakorlatilag együtt öregedett a szereppel és lehetőségünk van karakterének teljes kibontására epizódokon keresztül. Ezt nem tudom, hogy megcélozza-e Kenneth Branagh, mivel mozifilmeket készít erre kicsi az esély, de az ikonikus tör

Ráakadtam a minap a Youtube-on a 70-es, 80-as évek csehszlovák TV-sorozatára, ami "Nők a pult mögött" néven futott a magyar televízióban. A videó alatti kommentárokban sokan mondanak köszönetet a feltöltésért és megjegyzik, hogy a hangulatért jöttek, az eredeti szinkron miatt, ami visszarepíti őket abba az időbe, ami elmondásuk szerint sokkal nyugodtabb, békésebb volt.  Tele van ilyen kommentárokkal az internet, teljesen mindegy milyen 80-as évekbeli filmek, TV-műsorok kerülnek fel. Legyen szó Bud Spencer, Terence Hill filmekről, Lindáról, Onedin Családról, Abigélről, Csengetett Milordról vagy éppen a Kemény Kalap Krumpliorról. Ugyanez van régi kabaréjelenetek alatt vagy találni korabeli híradó adásokat, szilveszteri műsorokat, vagy az Ablak adásait.  Tombol a nosztalgiahullám és én próbálom megérteni mi van a jelenség mögött.   felvonulók a Hotel Árpád előtt Tatabányán, 1986 - fortepan.hu Ez egy világjelenség Nem csak Magyarországon látom ezt a nosztalgiahullámot. Amerikai v

 Szingapúrban ma egy autó ára egy lakáséval vetekszik. Ennek az az oka, hogy a városállam szigorú kvótákkal szabályozza az utakra engedett gépjárművek számát.  Ezt úgy érik el, hogy az autó megvásárlásán és a különböző adók és díjak befizetésén felül egy ún. használatbavételi engedélyt (Certificate of Entitlement - COE) is fizetni kell, aminek a mértéke annak függvényében változik, hogy hány engedélykérelem érkezik. Azok akik autót kívánnak vásárolni, azok licitálni kénytelenek az engedélyért és ennek az ára jelen pillanatban csillagászati magasságokban van. A Bloomberg ábrája sokkolóan világosan mutatja meg, hogy az autóvásárlásban a legnagyobb tétel a COE lett: Egy hybrid Toyota Camry úgy kerül mindennel együtt 180.000 szingapúri dollárba (kb. 51 millió forint), hogy a hybrid és elektromos autók kedvezményeket, visszatérítéseket kapnak. A Bloomberg már ezt is beleszámította. Egy csúcskategóriás autó használatbavételi díja önmagában 110.000 dolláron áll jelenleg (tehát 31 millió forin

Ez a címe annak állandó kiállításnak, ami a szingapúri ArtScience múzeumban van. A kiállítás koprodukcióban készült a tokiói teamLab kreatív csoporttal, akik magukat "ultra-technologistának" tartják és projektjeikben különböző szakterületek embereit hozzák össze és közös digitális installációkat csinálnak. Művészekkel, programozókkal, mérnökökkel, CG animátorokkal, matemarikusokkal, építészekkel, web és graphic dizájnerekkel, szerkeztőkkel dolgoznak. Amikor beléptem a kiállítás terébe az első benyomásom az, volt, hogy ez a Disneyland egy digitális változata és szó se róla nagyon nagy hangsúly van a szórakoztatáson. Az embernek alaposabban körbe kell néznie, nem hátrány elolvasni a magyarázatokat és instrukciókat, de ha valaki kicsit jobban odafigyel, akkor magától is rájön, hogy az összes installáció interaktív, valamilyen módon reagál a látogatók jelenlétére.  Van például egy színes csúzda, amire animált virágok és gyümölcsök vannak projektálva (a kiállítás szponzora a Panas