...és még annyit, hogy...

Sok egymástól független dolgot kötök össze megint, pusztán azért mert ezek így jöttek a szemem elé. Egy tajvani filmet néztem a minap ( The Pig, The Snake and The Pigeon ) és, ami miatt nagyon szeretem ezeket az ázsiai filmeket az az, hogy teljesen máshol vannak a történetmesélés írott és íratlan szabályai az amerikai filmekhez képest. Ugyan legtöbbször érzelmileg sokszor túlcsordulóbbak, bugyutábbak, hülye viccek vannak bennük, de másrészről sokkal brutálisabbak és bátrabban nyúlnak olyan témákhoz, amiket nyugati közönségfilmek bottal se piszkálnának meg. Ilyen volt számomra a koreai Old Boy is, amiben az alapkonfliktus egy inceszt kapcsolatra épül két testvérpár között, hogy aztán bosszúként összehozza apját a lányával. Már ez elég ütős, és akkor a kalapácsos fogkiverést még nem is említettem.  Hasonlóképpen ütött ez a tajvani film is. Anélkül, hogy elszpoilerezném, csak egy apró jelenetet emelek ki, amiben a főhős egy egész vallási szektát végez ki. A történetben kiderül, hogy a sz

Számomra egy sci-fivel kapcsolatban a legfontosabb elvárás a "világteremtés". Nem kell, hogy tele legyen akcióval. Még az sem szükséges, hogy csavaros története legyen. Vigyen el egy világba, ami legyen más, mint a mi világunk, meglepő, zavaró, megdöbbentő, ijesztő vagy éppen mágnesként vonzó.  A legjobb az lenne, ha nem is lenne semmilyen cselekménye. Hanem csak élnének abban a világban az emberek és én barangolnék benne. Nem kellenek a nagy szavak, a jó és a gonosz köré feltekert egydimenziós karakterek. Narrátor se kell. Egy jó sci-fit nem kell, nem szabad elmagyarázni. Úgy van jól, ha nem értem.  Nem értem a technológiát. Nem értem az intézményeket. Nem értem a törvényeket, a szokásokat, az emberek közötti viszonyokat. Nem tudom ki kicsoda. Ezeket mind nekem kell felfedeznem menet közben és tulajdonképpen ez egy sci-fi igazi cselekménye. Az én utam, amit bejárok ennek az új világnak a megismerésében. Egy parizervásárlás köré lehet sci-fit csinálni úgy, hogy az hallatlanul

 Ha vihar miatt mégse lenne se katonai parádé, se tüzijáték ma Magyarországon, akkor nagyon tudom ajánlani András Ferenc remek "Veri az ördög a feleségét" filmjét.  Az 1977-ben készült film egy balaton-felvidéki család augusztus 20-ját mutatja be, és ez a film valami mestermű. Én a filmre, teljesen véletlenül találtam rá egy pár éve a Youtube-on, ahonnan azóta is hol leszedik (leszedetik) hol felteszik rá. Ma azonban ingyenesen megnézhető a Filmio portálon is.  Már azoknak, akik otthon élnek, vagy van kedvük Magyarországra VPN-zni magukat a regisztráció kedvéért. Nekem nincs, a filmet 25 másodpercen belül meg lehet ingyen találni a neten. Én hajlandó lettem volna fizetni érte, de ha nem, hát megnézem ingyen. Innen is gratulálok... Hagy szúrjam be azért azt a megjegyzést is, hogy épp ésszel én nem tudom felfogni, mitől kell pénzt kérni egy olyan film megnézéséért, aminek elkészítéséért a rendezőtől a fodrászig mindenki megkapta egyszer a fizetését. Adták moziban annak idejé

Megnéztem ma a Halál a Níluson 2022-es változatát. Nagyon szeretem a Poirot filmeket, könyvben is elolvastam párat, amikor angolul tanultam. Engem mindig a történetmesélés érdekel és ezt a történetet 3 változatban is láttam már.  Készült ugyanis a könyvből 1978-ban már film, aztán része volt persze a David Suchet-vel forgatott gigantikus sorozatnak amiben ez az epizód 2004-ben készült, és most Kenneth Branagh rendezésében meg főszereplésével mozifilm formájában jött vissza 2022-ben.  Az új mozifilm a történetmesélés szempontjából nagyszerű alkotás, tele van apró részletekkel, utalásokkal ugyanakkor megbontja a korábbi sorozat karakterének egységét. David Suchet sorozatát egyszerűen nem lehet felülmúlni, mert az a sorozat úgy lett megcsinálva, hogy a színész gyakorlatilag együtt öregedett a szereppel és lehetőségünk van karakterének teljes kibontására epizódokon keresztül. Ezt nem tudom, hogy megcélozza-e Kenneth Branagh, mivel mozifilmeket készít erre kicsi az esély, de az ikonikus tör

Megnéztem A Besúgó című sorozatot és nekem nagyon tetszett. Mostanában még a kedvenc sorozataimat sincs időm, kedvem türelmem végignézni. Ha nagynehezen elkezdem néha 5 perc után leállítom így hosszú hónapokba telik egy évad végignézése. Ehhez képest nagy szó, hogy a Besúgó 8 epizódját kettesével nézve pár nap alatt kivégeztem és nagyon sajnáltam, hogy csak ennyi. Nincs kedvem úgy írni, hogy virágnyelven kerüljem a spoilerezést, ezért innentől csak akkor olvasd tovább ha már láttad a sorozatot, vagy nem zavar ha hamarabb megtudsz dolgokat a cselekményről, mintsem látnád azt. Szóval előre szeretném leszögezni, hogy, mint film tetszett. És amikor azt mondom film, akkor azt mondom virtuális fikció, amit színészek játszanak, a média, a képernyő terméke, azé a képernyőé, amin ha a prérifarkasra ráesik a szikla és az még onnan feláll. Ez nagyon fontos. Számomra egy film a popkultúra része, még ha dokumentarista jelleggel esetleg komolyan is veszem, még a legprofibb dokumentumfilm is eg