Az emberi és mindenféle jogokról
Kifejtettem már párszor, hogy nem tartom az emberi jogokat a(z aktivista) retorikán túl érvényesíthető jogoknak. Ezt nem valami cinizmus mondatja velem, megint nem is teljesen helytálló a kijelentés, mert látom az értelmét, látom a funkcióját és érzékelem az evolucióját az emberi jogoknak, de akkor mondjuk így, jelenlegi állapotában ez nem más, mint széplelkek önáltatása. Engem is beleértve, hiszen nagyon sokáig foglalkoztam a fogyatékossággal élő emberek jogaival. Mindig azt érzem, van itt valami alapvető félreértés. Úgy beszélnek aktivisták, ENSZ tisztviselők és mindenféle jó lelkek (igen, megint, én is) az emberi jogokról, mint valami magától értetődő, szinte közhelyszerű, a józan ész, valamiféle morális iránytű mentén mindenki által betartandó, egyetemes értékeken alapuló globális, civilizációs megállapodásról. Ez a megközelítése a jognak az, amit azt hiszem úgy hívnak természetjog. Hogy van egy alap morális egyetértés, amin ezek a jogok alapulnak. A jó és a rossz dolgok erkölcsil