...és még annyit, hogy...

Nagy fába vágtam a fejszémet és írtam egy sci-fi könyvet. Régóta foglalkoztat az írás, igazából gyerekkorom óta írok, vagy naplót, vagy soha be nem fejezett történeteket. Most ezt végre befejeztem.  Most teszt olvasókat keresek, akik szeretik a műfajt és szívesen olvasnának akár csak pár fejezetet is, hogy aztán megosszák velem a visszajelzéseiket. Egy összefüggő, elejétől végéig megírt regény lett belőle, az első marsi telepek története. Élő ember, rajtam kívül még nem olvasta, kizárólag chatgpt, ami ugyan nagyon jó visszajelzéseket adott és a tudományos, technikai részeket nélküle talán évek alatt se tudtam volna összegyűjteni.  A képek illusztrációk Most csinálom az utolsó szerkesztéseket, és ez az a pillanat, amikor szeretném megmutatni olyan embereknek, akik szeretik a hard core sci-fi könyveket. Hogy érzékeltessem ez mit jelent. Amikor megmutattam a 13 éves lányomnak, a szerintem egyik leginkább akciódús jelenetet ő három bekezdés után azzal adta vissza, hogy olyan minth...

 Visszatérő témám, hogy mennyire elszabadultak az internetes csalások és lehúzások Szingapúrban. Nem tudom otthon mi a helyzet ezen a téren, de itt ez olyan ipari méreteket öltött, hogy beépült a mindennapokba.  Miközben ez a világ egyik legbiztonságosabb városa, ha azt nézzük, hogy nincsenek nyomornegyedek, minden be van kamerázva, a biciklitolvajt a lakásáig követhetik a rendőrök a kamerán ráérnek megvacsorázni és majd ha végeztek kilátogatnak hozzá.  Az interneten azonban nem ez a helyzet. A bejegyzés apropóját az adja, hogy idén másodszor (és még csak április van!) összességében talán ötödször kellett lecserélnem a bank kártyámat mert meghekkelték és megint látom a számlaösszesítőben, hogy sunyi kis tételekkel Google Play, kanadai grocery...$3...$6 tünedezik el a pénz a számlámról mint a vajas sütemény a nagymama asztaláról már ebéd előtt a családi összejövetelen.  A legijesztőbb az, hogy a bank már nem is akar úgy tenni, mintha tudná kezelni a dolgot. Automatiku...

Mint az áramütés. Úgy ért ma Hegyesi Gábor halálának híre. A legtöbb halálhírről az embernek leginkább a saját kora és minden nappal könyörtelenül közelgő saját halála jut eszébe. Egy kor után legalábbis. És én már elértem azt a kort.   Gábor halálhíre kapcsán felszisszentem. Nem is szisszentem, hanem szabályosan hátrahőköltem azzal a "hiiiiiiiiiii" hanggal, amikor valami váratlan hirtelen mindent megszakít. A feleségem a lakásban sertepertélt és ő is megállt. Kérdezi mi van? Mi történt? Mit mondjak? Hogy lehet egy mondatba belesűríteni azt ami átfutot rajtam. 32 év úgy egyszerre. Merthogy 1993-ban ismertem meg Gábort. Akkor kezdtem a Bárczin szociális munkát tanulni és ott ő volt a tanszékvezető. Volt nekem már tanszékvezetőm korábban a Virányi...talán Zoltán? nem tudom, a keresztnevében nem vagyok biztos, de abban igen, hogy ezredes volt és mi századunk körletétől egy emelettel feljebb volt az irodája. A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. Egyszer én voltam ügyeletben és eleng...