...és még annyit, hogy...

Van nekem egy Youtube csatornám is. Olyan mint ez a blog. Van benne minden attól függően milyen kedvem van. Leginkább rólam szól, magamnak. Mindig akkor lendülök neki, amikor évek távlatából visszanézek egy-egy videót és néhány elkészítéséért igazán hálás vagyok magamnak mert megörökítettem egy pillanatot vagy gondolatot, ami nekem fontos volt.  Szóval régi vágású énblogok ezek, csak nagyon szőrmentén követem a trendeket és nem nagyon érdekel mivel nőhetne a nézettség. De az is igaz ugyanakkor, hogy rengeteget tanulok belőle, a technológiáról, a közösségi média működéséről, arról, hogy az algoritmusok milyen módon uralják a cselekvésünket. Miközben engem cseppet sem zavar ha másfél évig nem teszek ki videót és leül az egész, azt a tanulságot látom belőle milyen ravasz módon tesznek embereket tartalomgyártó rabszolgává ezek az üres kereteket létrehozó cégek.  Most olyan időszakomban vagyok, hogy rengeteget sportolok, sokat vagyok kint, szabad levegőn és a biciklimmel együtt beruháztam e

 Ami a Singapore Airlines gépével történt az nem egy szerencsétlen véletlen, amire nagyon kicsi esély van és az a nagyon kicsi esély most bekövetkezett. Amiről szó van, az inkább az, hogy ez az esély folyamatosan növekszik a bolygó felmelegedésével és az időjárás szélsőségesebbé válásával. Az most teljesen mindegy, hogy az ember tevékenysége miatt vagy a föld klímájának természetes ciklusai miatt változik, a tény az, hogy a bolygó nem ugyanaz. A levegő nem ugyanaz.  És a levegőben repülni sem ugyanaz.  Üzleti és lélektani tényezők fogják innentől hosszútávon alakítani ennek az egész iparágnak a jövőjét. Üzleti szempontból mindent meg fognak tenni, hogy a repülés mint ipar életben maradjon. Milliók dolgoznak a területen és ma már milliárdnyinak utaznak repülővel. Ez egy hatalmas, eddig folyamatosan növekvő terület volt.  Forrás A fenti ábra a légiforgalom, utasok számában kifejezett, növekedését mutatja 1980 óta, tehát 40 éve. Nagyon dinamikus növekedést mutat, amit a COVID járvány tört

Olvasom megint az elemzésekben, hogy tavaly is egész szépen nőtt az orosz gazdaság. A 3% körüli növekedésért sok nyugati ország össze tenné a kezét. Akkor ez most hogy? Nem működnek a szankciók?? De, a szankciók működnek. Nem egy intézkedés nagyon fájt az oroszoknak.  Azonban, mint annyi másszor, itt is megint az van, hogy van a narratíva, meg van a valóság. Egy ország gazdasága ha csak a sajtóhírek szóhasználata mentén nézzük leginkább egy a polc szélére sodrodott porcelánra hasonlít, ami azonnal le fog esni ha valaki kinyitja mondjuk az ablakot és huzat lesz.  Ehhez képest a gazdaság (persze nem az újságírói fejekben) olyan inkább, mint egy vitorláshajó, amit nem lehetetlen, de tulajdonképpen elég nehéz felborítani.  Gondoljunk arra, hogy Észak-Korea gazdasága sem omlott össze. Venezuelából hány éve jönnek a katasztrófális összeomlásról szóló tudósítások? Abban az apokaliptikus értelemben, ahogy az újságok szeretnek erről írni ez nem következett be. Argentína minimum 20 (ha nem több)