...és még annyit, hogy...

A Corleone családban az volt a szokás, hogy az ebédlőasztalnál nem beszélnek "üzletről". Igazi régi polgári hagyomány ez. Megadjuk az ételnek és a családi együttlétnek azt a tiszteletet, ami megilleti és egyúttal figyelmeztetjük, fegyelmezzük magunkat, hogy mivégre is van az egész üzlet...hát, azokért a pillanatokért, amiket a családdal együtt tölthetünk.  A szemen átlövős gyilkosságok, zsinórral fojtás, csónakból tóba lövés, lófejes nyomásgyakorlás az a szürke hétköznapok része, a munka világa, amit az ember nem visz be a hálószobájába, de még a nappalijába se.  Ez az erkölcsi kettőség ez a folyamatos párhuzam vizuálisan is végigkíséri az egész triológiát.  A legerősebb részek azok, amikor valamilyen vallási szempontból meghitt jelenetek (körmenet, keresztelő) közben zajlanak brutális gyilkosságok. Én valahogy így képzeltem a NER viszonyát is a saját szennyeséhez. Hogy van a dolgoknak egy felszíne (isten, haza, család) és egy fonákja (egy bűnszervezetet működtetünk csak mi á

Nagyot fut a kínai közösségi médiában a Netflix új sci-fi sorozata (3 Body Problem) annak ellenére, hogy hivatalosan a Netflix is nem is elérhető Kínában (haha). Az egyébként tényleg érdekesnek tűnő sorozat (még csak két epizódot láttam) eredetileg egy kínai sci-fi szerző könyve alapján készült. A Trónok Harca TV sorozat készítői vitték képernyőre. Nem véletlen tehát, hogy számos ismert Trónok Harca szereplő feltűnik itt is.  Mindez ad egy kettős csavart az egész történetnek. Eleve az alapsztori is ugrál a nyugati világ és kelet között, de a történeten kívül is az, hogy ezt a könyvet amerikaiak vitték filmre a valóságban is ad egy ugyanilyen kettősséget. Ami a két kultúra napjainkban tapasztalt egymásnak feszülése miatt kap egy külön figyelmet.  Végülis ez terelte az én figyelmem is a sorozat helyett (ok, inkább mellett) az arra adott keleti és nyugati reakciókra. Kínában ellentmondásos a sorozat megítélése: - Van Kínának egy B-közép szintű nagyon erős nacionalista kommentszekciója. Kb

Néztük tegnap ezt a koreai valóságshow-t, amiben 100 sportoló és jó karban lévő celeb méri össze különféle feladatokban az erejét. Van egy kicsi falanszter jellegge a shownak, de nekünk tetszik. A lányommal sokat sportolunk és a konditeremben is folyamatosan téma, szóval jól működik a koncepció.  A második évad első feladata az volt, hogy egy manuális futószalagon kellett futniuk 10 percet. Tehát egy olyan szalagon, ami nem állít be automatikusan egy sebességet, amit aztán követni kell, hanem az ember maga tekeri a szalagot a futásával. Sose futottam még manuális szalagon, de tudom, hogy nehezebb, mint a motorizált változat és a talajon futásnál is nehezebb. Akár 30%-kal több energiát vesz el. Ami jelentős. De nem 10 percen.  10 perc futás egy olyan embernek, aki rendszeresen fut az kb. bemelegítés. Még a rövid interval vagy gyors futások is olyan 15-25 perc között szoktak lenni.  Annak ellenére, hogy lassan 10 éve, hogy futok, nem tartom magam valami nagy futónak. Kifejezetten lassan

Bevallom meglepett Magyar Péter. Messze felülmúlta a várakozásaimat. Én két dolog kapcsán tartottam tőle.  1. Az egyik a hiszti faktor Hogy majd a személyes sértettsége kerül előtérbe, Rogán Antal lesz a célpont miközben fut egy tiszteletkört Orbán felé, amivel azonnal a beárazza magát egy olyan szintre, ahonnan nincs út felfelé. Ide tartozik a "megélek a piacból is" és minden ami önmagát pozícionálja.  2. A másik a középiskolai irodalomórák tananyagára épülő pátosz Rettenetes volt az interjúiban hallgatni, ahogy hosszan idéz rongyosra idézett verseket. Ebben a műfajban, főleg ilyen hosszan jobb kevésbbé ismert, kevésbbé elcsépelt idézetekkel élni ha már az olvasottságát, irodalmi ismereteit akarja villogtatni valaki.  A hiszti faktor, Magyar Péter személyi sértettsége egyáltalán nem került elő a rendezvényén. Idézi ugyan a kormánypropaganda róla szóló állításait, de ezek ügyesen inkább humoros vagy gúnyos demonstrációként jelentek meg, nem sértettségből. Kifejezetten jól ill

Sok egymástól független dolgot kötök össze megint, pusztán azért mert ezek így jöttek a szemem elé. Egy tajvani filmet néztem a minap ( The Pig, The Snake and The Pigeon ) és, ami miatt nagyon szeretem ezeket az ázsiai filmeket az az, hogy teljesen máshol vannak a történetmesélés írott és íratlan szabályai az amerikai filmekhez képest. Ugyan legtöbbször érzelmileg sokszor túlcsordulóbbak, bugyutábbak, hülye viccek vannak bennük, de másrészről sokkal brutálisabbak és bátrabban nyúlnak olyan témákhoz, amiket nyugati közönségfilmek bottal se piszkálnának meg. Ilyen volt számomra a koreai Old Boy is, amiben az alapkonfliktus egy inceszt kapcsolatra épül két testvérpár között, hogy aztán bosszúként összehozza apját a lányával. Már ez elég ütős, és akkor a kalapácsos fogkiverést még nem is említettem.  Hasonlóképpen ütött ez a tajvani film is. Anélkül, hogy elszpoilerezném, csak egy apró jelenetet emelek ki, amiben a főhős egy egész vallási szektát végez ki. A történetben kiderül, hogy a sz