Magyar Péterék meghitten beszélgetnek otthon...

A Corleone családban az volt a szokás, hogy az ebédlőasztalnál nem beszélnek "üzletről". Igazi régi polgári hagyomány ez. Megadjuk az ételnek és a családi együttlétnek azt a tiszteletet, ami megilleti és egyúttal figyelmeztetjük, fegyelmezzük magunkat, hogy mivégre is van az egész üzlet...hát, azokért a pillanatokért, amiket a családdal együtt tölthetünk. 

A szemen átlövős gyilkosságok, zsinórral fojtás, csónakból tóba lövés, lófejes nyomásgyakorlás az a szürke hétköznapok része, a munka világa, amit az ember nem visz be a hálószobájába, de még a nappalijába se. 

Ez az erkölcsi kettőség ez a folyamatos párhuzam vizuálisan is végigkíséri az egész triológiát.  A legerősebb részek azok, amikor valamilyen vallási szempontból meghitt jelenetek (körmenet, keresztelő) közben zajlanak brutális gyilkosságok.

Én valahogy így képzeltem a NER viszonyát is a saját szennyeséhez. Hogy van a dolgoknak egy felszíne (isten, haza, család) és egy fonákja (egy bűnszervezetet működtetünk csak mi államnak hívjuk). A figura (igazságügy miniszter vagyok) és a háttér (Orbán pocakjának kivetülő árnyéka vagyok). 

Nagyon erős jelenség a kognitív disszonancia, mert alapból mindenkinek szüksége van egy legalább számára elfogadható narratívára, amiben jónak láthatja magát. 

A családért teszem. 

Ha nem teszem meg, az ellenfeleim teszik ezt meg velem. 

Itt magasabb rendű célok vannak.

Valakinek ezt is meg kell csinálnia. 

Ezekben mind mind az a progresszió, hogy erkölcsileg egy síkon vagyunk. A jó és a rossz ugyanazon a póluson van, csak nekem van magyarázatom arra, hogy miért teszek rosszat. Ettől még a rossz a rossz. 

Ezért aztán általában egy virágnyelv, eufemizmusok, vagy a Keresztapa filmekben látható párhuzamos valóságok építése jellemző, amiben élesen elválik egymástól a figura és háttér, a dolgok felszíne és a fonákja. Enyhe, már már vicces, összekacsintós utalások vannak. A főni....., államtitkár úr üzente...amint ez elhangzik minden közszolga tudja ide nem nyúlkálunk. Itt van a vége az érvelésnek. Államtitkár úr általában nincs is jelen. Nincs már szükség rá itt a végeken. Fontosabb dolgok hívják őt, nekünk a feladatunk, hogy minden megfelelően működjön és nem kérdezősködni kell, hanem csinálni a dogunkat. Amíg csinálom a dolgomat nem vagyok más, mint fegyelmezett közszolga. Ez a Detti...vagy mi a neve, akinek a neve felmerül a hangfelvételen, abszolút ezen a síkon mozoghat. 

Mi lehet  az a szint, ahol a felszín és a fonák összeér? Vitto Corleone és aztán Michael a fia, ezt a kettős könyvelést a legmagasabb szintekig folytatták. Ők maguk is talán elhitték. A triológia hihetetlen népszerűségének egyik oka, hogy a felszínen teremtett családi összetartás pátosza már-már felülírja a bűnöket, érthetővé, elfogadhatóvá, mit ne mondjak szerethetővé teszi őket. Vircsaft lesz. Képesség. Kiállás, kitartás, küzdeni tudás. Mintha a saját karját vágná le....úgy lövi (löveti) tóba a saját testvérét. 

Namost ebben a dimenzióban lepett meg és döbbentett meg az a szinte hétköznapi természetesség, ahogy az igazságügyi miniszter (most komolyan Az IGAZSÁGÜGYI MINISZTER!!) arról beszél a férjével, hogy Polt Péter nem ura a helyzetnek. Mármint milyen szempontból nem ura a helyzetnek? Hogy nem tudja eltusolni a helyettesem és padavánja szívlapátos lopását. 

Ezerszer végighallgattam a felvételt mert a háttérzajokból próbáltam kitalálni mit csináltak közben? Szelte Péter a parizert a kaviáros kenyérre majd újbegyével felcsipegette a lepottyanó fekete bogyókat és a szájával csettintve kérdez vissza, hogy de akkor hogy-hogy nem védték meg ha az ő emberük volt?

Judit vasal, holnap konferencia, a jog és igazság fontosságáról kell nyitóbeszédet mondania végzős jogászok előtt. 

És nem. Nincs már felszín, nincs figura. Ezek (úgy értem az IGAZSÁGÜGYI MINISZTER és a férje) a világ legtermészetesebb módján beszélik meg egymással milyen hiba csúszott a bűnszervezetbe és mennyira bosszantó, hogy most megint az egyik emberének kell bemennie átnyálazni az ügyézségi papírokat. 

Így jöttek ezek haza Brüsszelből a hazát szolgálni....

Magam is túlzásnak tarottam, karikírozásnak, kifigurázásnak, amikor az egész bagázst egy rablóbandának tituláltam, akik beöltöztek miniszternek meg miniszterelnöknek. De ez a hangfelvétel számomra azt lebbenti fel, hogy simán el lehet képzelni ezek egy pár üveg konyak (vagy nem tudom mi megy a NER-ben...Whiskey?) után egymás térdét csapkodva röhögnek:

- Várjál, várjál...ezt figyeld...és én vagyok az IGAZSÁGÜGYI MINISZTER....baaaaazzeg...Néha úgy kell uralkodnom magamon nehogy felröhögjek valamelyik beszédem alatt.