Kiraktak a szingapúri egészségbiztosításból, aztán mégse
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNOCs8H8-NJxsd2KVCiY7v8qzL1bv3V7zLIvHT7rhW34el2wCVVspwj13sxJLp6aOvNNvdq9R9KaCEaPFXXw7BvTIWukYvt2X2JHk6Mdjg_f1plppSdtICseRuVJR_lFpwKqEEvQhS9komGQSNQG-7uaPadq7YpKUScsDmBURSjLwobt5TFnr4seDD0A/w640-h426/2.jpg)
Számomra a legnagyobb különbség az ázsiai és európai életem között (a klímát leszámítva) a nagy állami ellátórendszerek logikája és működése közötti különbség. Itt most elsősorban a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszerre gondolok. Szakmailag eddig is tudtam, hogy a kötelező teljes lefedettséget nyújtó egészségbiztosítás szinte csak Európában létezik.. Most megint megengedem magamnak, hogy ne a társadalompolitikai ideológiák hanem a felhasználói élmény mentén közelítsek a témához. Mert engem is így ért, és habár a szakmám folytán elméletileg tisztában voltam az eltérő jóléti rendszerek különbözőségeivel, megélni azt a hétköznapokban teljesen más élmény. Európa legtöbb országában, amikor az embernek van egy állandó bejelentett munkahelye, akkor azonnal van TB-je is, tehát egészségbiztosítása és nyugdíjmegtakarítása. Ha akarja, ha nem. (most a bejegyzés erejáig engedjük meg ezeket az elnagyolt leírásokat. A valóságban ez nem ilyen vegytiszta.) És azt se keverjük most ide, hogy a ma