Partizán olvasókör
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXnigh_aKNIv635bdXe-4DhxzNn0MarPmqNOODWUkgWSSzpCT9hR_CLlczy8qrVb7mNg0pshWZbW4bbH0hrd6taAuT70zYuXTbaFnGNEg7H_4mCZLt4ySxly0NliZs0SLPIGG1nUyDzYClvj7-BA2ePlw3L6jX8k5ra7saTjJZwJp_ce4trr4p0uZtMg/w640-h324/1.jpg)
Nagy érdeklődéssel szoktam nézni a Partizán Youtube csatorna Olvasókör sorozatát. Két általam nem ismert fiatalember Sipos Balázs és Lengyel Imre Zsolt beszélgetnek Gulyás Marci jelenlétében (ok, néha ő is hozzászól). Hogy nem ismerem ezeket az embereket, az jól mutatja a tájékozatlanságomat, de éppen erről szól ez a bejegyzés, hogy kell-e nekem tájékozottnak lennem? Az az igazság, hogy lenyűgözve nézem a videókat. Nem tudom hány lehet, innen üzenem a Partizánnak, hogy nekem nagyon nehéz volt a Youtube-oldalon specifikusan rákeresni, ezért azt nézem, ami felugrik. Hálistennek a Youtube algoritmusa ma már olyan, hogy megnézek egy videót és aggresszívan dobálja a hasonlókat a témában. A lenyűgözöttségben azonban van egy szörnyülködés is. Egyszerre nagyon izgalmasak és érdekesek a beszélgetések, amikor értem, és frusztrálóan idegesítőek, amikor elveszítem a fonalat. És ez elég hamar bekövetkezik. A koncepció valami olyasmi, hogy előre kiválasztanak pár írást, olyan írásokat, amik az ir