...és még annyit, hogy...

Valami oknál fogva Cervantes Don Quijote-je sosem volt egy nevetséges és főleg nem egy negatív figura számomra. Most pedig, hogy korban közeledek hozzá, egyre inkább megértem.  Don Quijote nagyon erős szimbólum. Szélmalomharca, mint a hiábavaló küzdelem szinonímája írodott bele a kultúránkba. Míg azonban a görög Sziszifusz hiábavaló küzdelme a sziklával egy büntetés, vezeklés, addig Don Quijote szintén reménytelen (és felesleges) szélmalomharca morális, erkölcsi kitartás kérdése.  Don Quijote - oil on canvas, 20x25cm Sokat jelent nekem ez, a ma elkészült festmény. Van egy családi vonala is. Apám emlékére csináltam.  Apámnak ügyes keze volt. Fába készített forrasztópálkával különféle rajzokat és hosszú évekig azok lógtak a falon. Az egyik ilyen műve Don Quijote és a mellette lovagló Sancho Panza volt.  Most megcsináltam én is, a magam stílusában.  A másik dimenzió, amiben Don Quijote érdekes és fontos alak számomra, az őrültség és a normalitás kérdése. Cervantes először kifigurázza az a