...és még annyit, hogy...

Írtam régen egy bejegyzést, a mi hrabali alakjainkról . Nagyon szeretem elkapni ezeket a karaktereket és nem tudom, hogy sajnos vagy hálistennek, de elég sokukkal találkoztam életem során.  Palibá műszaki oktató volt a gépészeti szakközépiskolában, ahol a 80-as évek végén tanultam. Történelmi idők voltak. 1986-ban kezdtem, akkor voltam első éves és azt hiszem meg voltam győződve róla, hogy belőlem tényleg autószerelő lesz és majd a bányánál fogok dolgozni, ahogy nagyjából majdnem mindenki Tatabányán. 1990-ben végeztem, se Kádár, az oroszok is kifelé igyekeztek, de a bányának is nagyjából vége volt.  Palibá ennek a történetnek az első, kezdeti világához kapcsolódik, méghozzá úgy, hogy abban a későkádári, szocialista világban is egy ott maradt, úgy maradt kellékként. Indigókék vagy barna makulátlan köpenyben volt mindig. Keringenek most is a Youtube-on, nekünk ezeket még élesben vetítették, azok a 60-as évekbeli munkavédelmi filmek, amin a korszak félreismerhetetlen hangtechniká...