...és még annyit, hogy...

568 robot jutott Szingapúrban 10.000 emberi munkásra már 2019-ben is. Nem találtam újabb számot, de ez az arány valószínűleg azóta inkább nőtt, mert a COVID alaposan belendítette az automatizációt és azokat a megoldásokat, amik minimalizálják az emberi beavatkozást és kapcsolódásokat.  Ez a robot kutya például a Covid idején az emberek közötti távolságot felügyelte Ez a szám a második legmagasabb a világon, egyedül Dél-Koreában van arányaiban több robot a munkaerőpiacon.  Az ipari robotok a csúcstechnológiás iparágakban ma már természetesnek hatnak, az autógyárakban, a félvezetőgyártásban, de az itt szintén hasító biotechnológiai fejlesztések terén is. Rég nincs emberi vezetője a metrónak, algoritmusok irányítják a forgalmat, automatizált jelzőrendszerek lépnek működésbe a ha vihat közeledik.  Ezeknél sokkal látványosabb és futurisztikusabb, amikor az utcán jönnek szembe robotok. Az már tényleg Star Wars hatású amikor a bevásárlóközpontban hallkan dudorászva elsuhan mellettem egy tak

Befejezem végre a munkaerőpiac alakulásáról szóló rövid bejegyzéssorozatomat. Három bejegyzést írtam eddig: Írtam  a munka világának múltjáról , a szocializmus munkakultúrájáról Magyarországon. Aztán mintegy összehasonlításképpen írtam arról miképpen alakult ez szinte ugyanabban az időben (a 60-as évek közepétől kezdve) Szingapúrban , ahol a lakosságot a nagy multinacionalista vállalatok kiszolgálására trenírozták.   Érdekes módon habár két nagyon eltérő világról van szó, mindkettőre jellemző volt egyfajta voluntarizmus, és az is, ahogy ha kellett erőszakkal terelték a lakosságot a kívánt írányba. Magyarországon az extenzív iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása, tömegek városokba költözése, nagy lakótelepi építkezések, vagy éppen az ingázás. Szingapúrban is nagyon erős urbanizáció zajlik ekkor, a 60-as évek előtt egyáltalán nem a ma ismert felhőkarcolós, szupermodern arca volt a városállamnak. A maláj nyelvből eredő kampong (falu) jellemezte a lakhatást és a viszonyok nem sokban

Régen csináltam már videóbejegyzést. De most megint úgy hozta kedvem és csináltam egy rövid videót arról beszélve benne, hogy milyen módon küzd Szingapúrban is a munkaeőrhiánnyal a COVID után ujjáéledő szolgáltatási szektor, különösen a vendéglátás. A kényszer szüli mindig az innovációt, és a jelek szerint egyre inkább elfelejtkezhetünk arról, hogy a vendéglátás az egy olyan humán szektor volt pincérrel, szállodaportásokkal, londinerekkel meg szakácsokkal.  Ott, ahol megfizethető áron akar valaki enni, inni, szállást kapni, hozzá kell szoknia ahhoz, hogy QR kódokról rendel, robotok hozzák ki a kaját és automatából főzetheti a spagettit.