Szólásszabadság és annak korlátai Szingapúrban
Van egy jellegzetessége Szingapúrnak, amit öt perc alatt le lehet venni, akár ha csak látogatóba érkezik az ember. Ez pedig a szigor. Ugye mindenhol tiltó táblák vannak, mindenért büntetés jár és a hétköznapokban is átjárja a hangulatot egyfajta fegyelmező erkölcsösség. Most ennek egy másik szegmenséről szeretnék írni, ami érzékenyebb téma, a kormány, az állam szigoráról, amikor egyes emberekkel vagy mondjuk így, bizonyos viselkedésformákkal szemben zéro toleranciát alkalmaz. Egy példa a közelmúltból: A történeteit kiszínező aktivista, akit 19 év után kiraktak az országból Szingapúrban dolgozó vendégmunkás (nem emlékszem a nemzetiségére), aki 19 éve dolgozik építkezéseken, de egyúttal költő és aktivista is. Aktivista abban az értelemben, hogy blogbejegyzéseivel, videóival a vendégmunkások jogaiért áll ki. Aktivizmusa mellett számos művészeti performanszot és olvasókört is szervezett a közösségben, elsősorban vendégmunkásoknak. Az itt dolgozó külföldieknek időközönként meg kell hossz