...és még annyit, hogy...

Nem fog szépen hangozni, amit mondani fogok.... Hajlamosak vagyunk (igen, én is) úgy tekinteni a Magyarországot évtizedekkel visszavető lépések sorozatára mint, amit a megértés, elképedés, sajnálat, aggódás vesz körül.  "A sírt, hol nemzet süllyed el,  Népek veszik körül,  S az ember millióinak  Szemében, gyászkönny ül." Ha azt gondolnám, hogy a szózat határozta meg, húzta valahogy magával azt a nagyon félrement kollektív tudatot, amit Magyarország jelent, akkor azt mondanám, hogy ez az egyik legkártékonyabb írása a nemzetnek.  De nem így gondolom, szerintem a már félrement kollektív tudatból született az írás, ami méltán lett a nemzeti ünnepek örök második kötelező darabja hiszen tű pontossággal hozza az önsajnálat, a másoktól elvárt sajnálat, a szenvedéstörténet és a folyton mást hibáztató áldozati pozíció kombinációit a röghözkötéssel, a mozdulatlanná merevedő tanult tehetetlenséggel. Én nem tartozom azok közé, akik szerint le kéne cserélni a himnuszt és a szózatot. Hajszá

Kétféle bejegyzést szoktam írni. Vannak azok, amelyekre akár hónapokat készülök, rengeteget olvasok, foglalkoztat a téma. Ilyenkor források, háttér, adatok, különféle oldalról megvilágító érvek vannak az írásban és esetleg pluszban hozzáteszem, hogy én mit gondolok erről a saját fejemmel.  Máskor csak gyorsan, gyomorból leírok valamit. Ilyenek a magyar belpolitiai írások többnyire, vagy bármi, amikor reagálok egy hirtelen eseményre.  Ez a bejegyzés az utóbbi kategóriába tartozik. Arról írok most, ami szembe jön velem az utcán anélkül, hogy komolyabb elemzést csináltam volna. Készülök ilyennel, szeretném megérteni és feldolgozni Szingapúr társadalom és szociálpolitikáját de olyan szerteágazó a téma és annyira más alapokon nyugszik, hogy nagyon messzire kell visszamennem. Ez pedig időbe telik.  Ezért amit most írok az pontatlan, a felszínt karcolja, de mégis azért van értelme leírni mert végsősoron ez jön az emberrel szembe az utcán. A város tele van ilyen és ehhez hasonló molinókkal és

Tegnap szingapúri idő szerint délután, nagyjából abban az időben, amikor Orbán Viktor beszélni kezdhetett Tusnádfürdőn egy kisebb partira voltam hivatalos az egyik óceánparti patinás lakónegyedben.  Dolgozom most egy szingapúri startupnak, akik mesterséges intelligencián alapúló érzelmeket felismerő rendszert fejlesztettek ki és az én feladatom egy nyomonkövető kutatás megszervezése, hogy miképpen tudják ezt az innovációt használni helyi szociális és egészségügyi szolgáltatások.  A tulajdonos alapító egy szingapúri ügyvéd, aki ausztráliába keveredett, a fehér emberek közzé, ott végzett jogot és aztán évek múlva visszatérve Szingapúrba egy Shanghai-i nővel ismerkedett meg és kötött házasságot, aki idekeveredett mert a McKinsey Consulting azonnal alkalmazta őt miután az évfolyamában Kínában az első öt között végzett közgazdaságtan szakon.  Pár évvel ezelőtt ez az ügyvéd összetalálkozott egy osztrák szakértővel, aki mesterséges intelligenciával és gépi tanulással foglalkozott Svájcban, ah

 Az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás magyar vonatkozásairól szóló bejegyzéssorozat harmadik részében a határőrség szerepét és tevékenységét tekintem át Fórizs Sándor tanulmánya alapján.  A határőrség szerepéről szóló két bejegyzés különösen fontos számomra. Apám határőr tiszt volt, igaz a katonai főiskolát csak az események után 1969-ben kezdte meg. Én 1990-ben követtem az ő példáját, másfél évet tanultam a Kossuth Lajos Katonai Főiskola határőr tiszt szakán, ugyanabban az épületben, ahol apám is végzett. Én azonban kb. a képzés felénél úgy döntöttem, hogy mégsem akarok határőr tiszt lenni és leszereltem.  forrás A határőrség mindig is egy sajátos képződmény volt a második világháború utáni magyar fegyveres erők állományában. Néhány rövid korszakot leszámítva a határőrség a Belügyminisztérium, tehát nem a Honvédelmi minisztérium hatókörébe tartozott és felszereltségét, létszámát, szervezeti felépítését tekintve nem volt katonai értelemben jelentős, önálló cselekvésre képes fegyveres

 Az előző bejegyzés az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás szélesebb kontextusát mutatta be és már ott is igyekeztem kiemelni a történtek idődimenzióját, hangsúlyozva azt, hogy milyen hihetetlenül gyorsan történt minden.  forrás Most az időt méginkább kiemelem és a Magyar Néphadsereg felkészülésének lépéseit veszem sorra, M. Szabó Miklós nagyszerű tanulmánya alapján. Ahogy azt az előző bejegyzés végén írtam Kádár János 1968 július 15-én mondott igent a csehszlovákiai beavatkozásban történő magyar részvételre.  Két nappal később, 1968 július 17-én Mihail Kazakov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek (VSZ EFE) törzsfőnöke –  aki egyúttal a „Šumava”-gyakorlat – törzsfőnöke is volt, 1968. július 17-én 18.37-kor sürgős értesítést küldött a Magyar Néphadsereg vezérkari főnökének (MN VKF), miszerint a Szovjet Posta kérte a Magyar Postától három telefon- és két géptávíró-hírcsatorna létesítését Budapest és Legnica (Wrocławtól 90 km-re nyugatra, a szovjet Északi

 Kb. két hónapja készülök egy bejegyzéssorozattal az 1968-as csehszlovákiai katonai beavatkozás magyar vonatkozásairól. A jelenleg zajló ukrajnai konfliktus inspirált erre, mert úgy éreztem, hogy az orosz viselkedés, a katonai gondolkodás, sok tekintetben változatlan maradt, a magyar szereplés és részvétel a beavatkozásban pedig részben rímel Fehéroroszország helyzetére de sajnos arra az oroszbarát hangulatra is, amit a magyar kormány jelenleg mutat.  Szóval utána akartam menni a részleteknek, hogy miképpen működött ez a katonai beavatkozás 1968-ban és az interneten talált nagyszerű elemzések teljesen beszívtak, számos számomra nem ismert új részlettel gazdagították a történtekkel kapcsolatos ismereteimet. Ezeket fogom most a saját gondolataimmal kiegészítve egy bejegyzés sorozatban közzé tenni.  forrás A tények és a történelmi kontextus A Magyar Néphadsereg 1968-ban mintegy 12.500 katonával egy hónapon keresztül megszállás alatt tartotta Csehszlovákia egy részét az ottani Prágai Tavas

Otto Fong, felvállaltan homoszexuális szingapúri férfi. Képregényeket rajzol, de korábban az ország legrégebbi, legpatinánsabb középiskolájában a Raffles Intézetben volt tanár. A Facebookján közzétett egy posztot, amiben nehezményezte, hogy a város egyik középiskolájában, szexuális felvilágosítás címszó alatt az iskola egészségügyi tanácsadója diszkriminatív kijelentéseket tett a meleg közösség tagjai ellen.  A felvilágosítás során olyan kijelentések hangzottak el miszerint a homoszexuálisok 50%-nak vannak bélférgekkel problémái, vagy hogy 15 homoszexuálisból 1 pedofil. A bejegyzés eljutott az egyik helyi internetes újsághoz is, ami tegnap délelőtt lehozta azt, két óra múlva pedig már a középiskolások felvételei (videók és fotók) jelentek meg a sajtóban a tanácsadó slidejaival és felvételekkel amin arról beszél, hogy miképpen változtatta meg őt a hite abban, ahogy a homoszexualitással kapcsolatban gondolkodik. A cikkek nem részletezték a tanácsadó etnikai és vallási hovatartozását.  A

Miközben otthon forradalmi hangulat alakul, érdemes egy kicsit szétnézni a nagyvilágban, mert a mi forradalmaink úgyis mindig olyanok, hogy a nagy viharok szelén érkeznek.  Az európai energiaválság és az ahhoz sok tekintetben kapcsolható növekvő infláció hatását már meseország is megérzi, hirtelen nem akarat és narratíva kérdése lett a valóság, hanem kopog az ablakon. Hogy Európa ezzel van elfoglalva azon nincs mit csodálkozni, de meg kell jegyezzem, hogy itt a világ keleti felén Ázsiában egész más hírek pörögnek az oldalakon. Szingapúr folyamatosan Kína és az Egyesült Államok között találja magát, ezért itt a hírek, a figyelem, mindig-e a két ország és a világban általuk gerjesztett turbulencia viszonyaira figyel.  Kínából márpedig hónapok óta nagyon rossz hírek érkeznek.  Alig egy héttel ezelőtt zavargásokat vert szét a rendőrség - és azért emelem ki ennek a részleteit, hogy felhívjam a figyelmet arra, miket tudnak ezek az újkori, kreatív diktátorok bevetni a "társadalmi béke&qu

Ajándékba kaptam egy új szerzeményt a lakásunk előtt lévő mini-kertembe. Nagyon kiváncsian vártam, hogy mi lesz belőle. Három rétegben különböző típusú virágföldet tettem alá és a hagymából azonnal elkezdett kinőni a szára.  Ezeket a képeket naponta készítettem, tehát egyetlen nap alatt ennyit nőt a szára. Látszik a csúcsán, hogy valami lesz belőle. Hétköznapi nyelven angolul Blood Lily-nek, Ball Lily-nek vagy Fireball Lily-nek hívják, fogalmam sincs, hogy magyarul mi lehet.  Itt már kezdenek kibújni a virágai. A növény eredetileg Afrikában őshonos, Szenegáltól egészen Szomáliáig illetve Dél-Afrikában is. De megtalálható az indiai szubkontinensen és a Seychelles szigeteken is, onnan már tényleg csak egy ugrás Szingapúr.   Először tehát azt csinálja, hogy ezt a hosszú szárát lövi ki a hagymából és aztán a csúcson elkezdenek megjelenni a virágok.  Számtalan, kicsi, vörös, tüskeszerű virág jelenik meg valamikor az ötödik, hatodik nap környékén. És végül ez lesz belőle, ilyen labdaszerűen

Tegnap írtam egy bejegyzést Sri Lankáról, az ottani gazdasági és politikai krízis azon elemeit kiemelve, amelyek ijesztően hasonlítanak a magyar állapotokhoz. Röviden említem ott a nagy nekilendüléssel elkezdett aztán igen gyorsan abbahagyott zöld forradalmat a mezőgazdaságban. Most ezt szeretném egy kicsit közelebbről körbejárni, mert szerintem nagyon tanulságos a történet.  Sri Lanka nemrégiben elüldözött elnöke 2019-es megválasztásakor többek között azt ígérte választóinak, hogy a mezőgazdaság gyökeres megreformálásával 10 év alatt áttérnek a teljesen organikus gazdálkodásra.  Szezonja van most az ilyen bátor vállalkozásoknak, hiszen látjuk, hogy a világ egy másik sarkában El Salvador a Bitcoint tette hivatalos fizetőeszközzé, a korábbi Fülöp-Szigeteki elnök úgy vágott neki a drogproblémák megoldásának, hogy kvázi engedélyezte a drogdealerek likvidálását az utcán, de egész nyugodtan ideorolhatjuk a brazil elnök erdőírtásait vállalkozásfejlesztésként eladva és kis hazánk unortodox n