Nyelvvizsga, az minek?
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjn4W57_0R25h1WO2Csq8-lyOcHbcXs6Un9ib0pgRaCd3hxkWUJWKDqjBIoQpCr9CC62RCCsuSzeHRjuohPqBfZKicH-a9sdnzVEINrNVDB9rYiWPHAiIKRcSDwo7quhMv7DOfk3h1Yq9MV3Bd3zvBvQxh0MwUxkd7bnzbgE6H35IxNXtkuKYuPWcRrpg/w640-h480/pexels-francesco-ungaro-1710813.jpg)
Nem fog szépen hangozni, amit mondani fogok.... Hajlamosak vagyunk (igen, én is) úgy tekinteni a Magyarországot évtizedekkel visszavető lépések sorozatára mint, amit a megértés, elképedés, sajnálat, aggódás vesz körül. "A sírt, hol nemzet süllyed el, Népek veszik körül, S az ember millióinak Szemében, gyászkönny ül." Ha azt gondolnám, hogy a szózat határozta meg, húzta valahogy magával azt a nagyon félrement kollektív tudatot, amit Magyarország jelent, akkor azt mondanám, hogy ez az egyik legkártékonyabb írása a nemzetnek. De nem így gondolom, szerintem a már félrement kollektív tudatból született az írás, ami méltán lett a nemzeti ünnepek örök második kötelező darabja hiszen tű pontossággal hozza az önsajnálat, a másoktól elvárt sajnálat, a szenvedéstörténet és a folyton mást hibáztató áldozati pozíció kombinációit a röghözkötéssel, a mozdulatlanná merevedő tanult tehetetlenséggel. Én nem tartozom azok közé, akik szerint le kéne cserélni a himnuszt és a szózatot. Hajszá