Az élsport a modern kor emberáldozata
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9YTloolPXTvpYgFhN6ovyMbvnWGJUiyt5dSaqVQiyJkmBIg6MVVRrYLVTJaTg-sFs9p_6jrVFpaZsjnaXIiLHSKh_o9DglRQ_KPqTgmYsre_kA76_PlYUk0155PdoitF4npaPvtSXBmmCCRxyGza9efPnBekQEh2uM0WNPOWVeWYAOnNwVzSnvbdkvA/w640-h370/SEIP_wide_angle_photo_full_body_image._Fat_Hungarian_man_watchi_5035ae99-9d4d-4449-9f2c-b7bc31d125a5.png)
1988-ban a 14 éves Egerszegi Krisztina aranyérmet szerzett 200 méter hátúszásban. Én 16 éves voltam akkor, ez volt az az év, amikor a csecsemőmirigyeim bezáródtak, a nagyapámnak meg két videólejátszója is lett és százával ontotta az alámondásos filmek másolatait. Az olimpiát megelőző nyáron míg a 14 éves Egerszegi Krisztina valószínűleg minden nap hajnalban kelt, edzőtáborból edzőtáborba járva készült a nagy versenyre, ugyanezen idő alatt én napi 12-16 órában nagyapám videókészletét emésztettem fel a kanapén ülve. Rambótól, a Péntek 13-ig. A hirtelen serdülőkori váltásnak és a "rendkívül aktív", kanapén a nagymama tejföllel és porcukorral leöntött eprét a tévé előtt majszoló életmódnak köszönhetően azon a nyáron olyan 20 kg-ot hízhattam. A középiskolai tornatanár, amikor szeptemberben meglátott ezzel fogadott: "Lali, (négy évig nem tudta megjegyezni a nevem) én nem tudtam, hogy te a nyáron megnősültél és három gyereked is lett" 1988 szeptember 25-én sokmillió (éle