Karthagonak pusztulnia kell
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKl2Afe3nezXJLgfKXb0D-JYtF7EX95J6M4CeHeyxvhI2hJb006KK323ML_I3ms8p31ETAHZDNmcdFMGE8iIvuhAS9CrYmXMLrYsyImmB084jDJzqW-5t7mbXqk2Db1T8raNPJJjC60CN4gJeQOzJIBFtGfNl5qTGUQ7SSrVOnQ4epcBWv_Y3G-fU8G06I/w640-h358/1.png)
Az a civilizáció, birodalom, ország, politikai berendezkedés, rezsim, amelyik gyerekeket gyilkolt mindig kiírta magát a történelemből. Erkölcsileg vagy nagyon sokszor fizikailag is. Ez akkor is így van, ha az erkölcsi elítélés, a tabu megsértése mellett ezer más, prózai és materiális ok is volt a leszámolásra. Ezekben az esetekben is egyértelmű azonban, hogy a leszámolás erkölcsi alapját képezte a civilizációs tabu (nem gyilkolunk gyerekeket) megsértése. Egészen a 80-as évekig (1980-as évekig) történészek egyszerű politikai propagandának tartották azokat a római és görög forrásokat, melyek zavarba ejtő részletességgel számoltak be a főníciaiak, azon belül is elsősorban a karthagóiak barbár szokásáról, miszerint azok gyerekeket áldoznak. Egymástól független, más témákban autentikusnak bizonyult római és görög források is beszámoltak erről. A téma, gyermekek meggyilkolása a jelek szerint már 2000 évvel ezelőtt is olyan erkölcsi tabunak számított, ami nagyon erős hivatkozási alap, propa