Észtországba mentem, majd jövök…I.
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjCH1MVwyfMZMWsoXI2AfikosBkwpfBf64XCaawONqtll8GCc0P5JrUGrl4w3Qxk15hdrBmweNiMDrMWwJ8w1PhjSp1dbmZfinCayCFW_h403TsCEdQhCgtF9FTjKHEa63JaUBu0qMEXkgOFSuy88ZodX00NjlStgovcgwEb9FibSevmc08HduSsWBVQ/w640-h426/1.jpg)
Tavaly szeptemberben érkeztem Észtországba, hogy egy évet töltsek el a Tallinni Egyetemen vendégoktatóként. Számomra múlt héten ért véget az oktatás, a nyári egyetem két kurzusával, most augusztus közepéig szabadságon leszek. Lejár az egy év…. azonban nem megyek haza. Megpályáztam és megnyertem egy megüresedett oktatói állást, 2014 szeptemberétől a Tallinni Egyetem főállású oktatója leszek. Most, hogy egy kicsit több időm van, összefoglalom az élményeimet. Három külön bejegyzést készítettem. Az első rólam szól. Az elmenésről, maradásról, visszamenésről. A saját identitásomról és arról, miképpen küzdök, hogy a magam számára az maradjak, akinek tartom magam. 2013 szeptemberéig Magyarországon éltem. 1991 december 16-án léptem be életem első munkahelyére Tatabányán, s habár később sokat utaztam, soha nem laktam máshol. Munkával töltött életemből majd 23 évet (az egy fél emberöltő) Magyarországon dolgoztam, oda fizettem az adómat és jobbára ott költöttem el a megkeresett pénzemet. Magyar ál