...és még annyit, hogy...

Hosszú beszélgetést folytattam a minap a finn Helsini Egyetem új inkubációs programjainak egyik vezetőjével.  A beszélgetés apropója az együttműködés volt Tallinn és Helsinki között. A jelek szerint a Helsinki Egyetem is arra az útra lépett, amin a tudás gyakorlati hasznosulását várják. Az elsődleges cél, az egyetemen tanuló hallgatók és oktatók tudásának mihamarabb gyakorlatba ültetése, piacra kerülése, vállalkozás alapítása vagy bármilyen mérhető társadalmi/környezeti hatás elérése az új tudással.  Eddig Finnországban az volt a felállás, hogy a piramis csúcsán a Helsinki Egyetem (és néhány más klasszikus kutatóegyetem) volt, és ezt követte párhuzamosan számtalan kisebb, ámde rendszerint sokkal gyakorlatiasabb un. Applied Science (alkalmazott tudományok) egyeteme. Amiket sokszor csak angolul hívtak egyetemnek, a helyi szóhasználatban (Svédországban is egyébként) ezeket a mi főiskoláink státuszához hasonló szerepben futtatták.  Azalatt a 8 év alatt, amit én Észtországban töltöttem a H

Update: Számomra váratlan módon a Tallinni Egyetem meggondolta magát és 2024-ben ismét a campuson folytattja a Társadalmi Vállalkozás Mesterképzést. Lesznek órák, amik online lesznek elérhetőek, de a legtöbb óra tantermi óra lesz az egyetemen. Az egyetem úgy ítélte meg, hogy jelenleg még népszerűbb a célcsoportban az utazási lehetőséggel járó fizikai jelenlét ezért visszaállították a képzést a hagyományos formátumba. (Január 18, 2024) Nagy vállalkozásba kezdtünk a Tallinni Egyetemen, de talán nem véletlen, hogy éppen Észtországban születik meg egy ilyen program. Az ötödik éve futó Social Entrepreneurship MA képzésünket 2023 szeptemberétől teljesen online képzésre állítjuk át, ami a világ bármelyik pontjáról elvégezhető és teljes értékű mesterdiplomát ad.  A képzés több éves előkészület után 2018-ban indult és már indulásakor sok tekintetben eltért a hagyományos egyetemi képzésektől. A social entrepreneurship magyarul társadalmi vállalkozást jelent, de én nem szeretem ezt a magyar kifej

Tegnap arról írtam egy bejegyzést, hogy milyen vita zajlik a mesterséges intelligencia és az annak segítségével létrehozott műalkotások szerzői joga körül . Ma a témában zajló másik fontos diskurzusról akarok írni, arról, hogy a mesterséges intelligencia milyen módon alakítja át az egyetemi számonkérések rendszerét, sőt a felsőoktatás egészét.  A ChatGPT berobbanásával ismét fellángolt a vita arról, hogy mennyire működnek az egyetemi számonkérés rendszerei az új technológiák megjelenésével. Ez a vita nem az AI-val kezdődött. Évtizedek óta van diskurzus arról mit kell megtanulni és mihez lehet használni mondjuk a függvénytáblázatot. Másik példa, ami a 80-as évek óta velünk van (tehát több mint 40 éve), hogy lehet-e számológépet használni órán, vagy tessék kockás füzetben kézzel (fejben) levezetni az egyenletet.  Én műszaki szakközépiskolában tanultam a 80-as évek második felében és nekünk még szakrajz órán, hatalmas rajzolótáblák fölött görnyedve kellett egy-egy rajzot beadni. 15-20 órá

Rövid verzió, mintha egy tweet lenne: Ezek a szervilis faszok elmehetnek a picsába. A hoszabb bejegyzés: Az ÁSZ-ért azért kár egyébként, mert lánykorában voltak a szervezetnek kiemelkedő pillanatai. Én máig elismeréssel gondolok vissza az általuk 2012-ben publikált "Jelentés a pszichiátriai betegellátás átalakításának ellenőrzéséről" dokumentumra. Ahhoz képest, hogy egy pénzügyi szemléletű felügyeleti szerv készítette az a dokumentum általam korábban sosem látott szakmai és módszertani alapossággal tekintette át a szférát messze túlnyúlva a szigorú értelemben vett pénzügyi szempontokon. Odáig ragadtatták magukat, hogy mivel a mérhetőséget szolgáló valóban mérhető szakmai indikátorokat nem találtak, hát fogták magukat és gyártottak párat.  Indikátorok nélkül ugyanis nagyon nehéz megmondani, hogy az állam hatékonyan költi-e a pénzét. És abban az időben (talán ma is, én nem követem) a szakmai dokumentumokban az a fajta kenegetés ment, hogy mivel nem lehet pontosan megmondani, h

Tegnap a Singapore University of Social Sciences kampuszán jártam egy kutatási együttműködés megbeszélésén. Nagyon érdekelt, hogy milyen ez az egyetem, hiszen Magyarországon és Észtországban is társadalomtudományokkal foglalkozó egyetemeken tanítottam.  Az egyetem ebben a formában egészen új, 2017-ben alapították. Ekkor kapta a nevét és ekkor vált Szingapúr hatodik önálló állami egyetemévé az oktatási minisztérium irányítása alatt. Űgy is értelmezhetjük ezt a dátumot, hogy az ország 1965-ös alapítása óta 52 évet kellett várni arra, hogy önálló, társadalomtudományokkal foglalkozó egyeteme legyen Szingapúrnak. Jól érzékelteti ez, hogy mennyire az üzleti, mérnöki vagy éppen természettudományos gondolkodást részesíti előnyben ez az ország, aminek minden négyzetcentiméteréből árad a haszonelvűség. Ennek jegyében született ez az egyetem is. Az alkalmazott társadalomtudományok programjait találjuk meg itt és az egyetem létrehozását az a felismerés motíválta, hogy a társadalomtudományos ismer

Megbízást kaptam egy mesterséges intelligenciával foglalkozó szingapúri startup-tól egy értékelő kutatás elvégzésére. Egy pszichológusokból és pszichológus hallgatókból álló munkacsoportot vezetek és már a munka legelején kidomborodott micsoda versenyelőnnyel indulnak a gazdag, fejlett országok ezen a területen is.  22 éve dolgozom a felsőoktatásban, sarkos véleményem van a területről, most ennek egy apró szeletét szeretném kiemelni.  Az egyetemi világban a legfontosabb mérőeszköz, amivel a dolgozók teljesítményét mérik az a publikációs lista, illetve a publikációk idézettsége. Ez önmagában is megér egy misét, mert az egyetemeket oktatási intézménynek tekintjük, és ezek szerint mást mérünk, mint ami a cégérre ki van téve, és habár sokat számítnak nálunk a hallgatói értékelések, visszajelzések ez az indikátor messze nem olyan súllyal kerül latba, mint a publikációs lista.  Ebben mintha egy U-alakú pályát írnánk le, de lehet, hogy csak az általam jobban ismert észak-európai egyetemekre j