Online mesterképzés a Tallinni Egyetemen

Update: Számomra váratlan módon a Tallinni Egyetem meggondolta magát és 2024-ben ismét a campuson folytattja a Társadalmi Vállalkozás Mesterképzést. Lesznek órák, amik online lesznek elérhetőek, de a legtöbb óra tantermi óra lesz az egyetemen. Az egyetem úgy ítélte meg, hogy jelenleg még népszerűbb a célcsoportban az utazási lehetőséggel járó fizikai jelenlét ezért visszaállították a képzést a hagyományos formátumba. (Január 18, 2024)

Nagy vállalkozásba kezdtünk a Tallinni Egyetemen, de talán nem véletlen, hogy éppen Észtországban születik meg egy ilyen program.

Az ötödik éve futó Social Entrepreneurship MA képzésünket 2023 szeptemberétől teljesen online képzésre állítjuk át, ami a világ bármelyik pontjáról elvégezhető és teljes értékű mesterdiplomát ad. 

A képzés több éves előkészület után 2018-ban indult és már indulásakor sok tekintetben eltért a hagyományos egyetemi képzésektől. A social entrepreneurship magyarul társadalmi vállalkozást jelent, de én nem szeretem ezt a magyar kifejezést. Az angol social szó magyar fordítása szerintem mindig botladozik. Szinte lehetetlen úgy lefordítani különféle szóösszetételekben, hogy az ne menjen nagyon félre. 

Social work - szociális munka

Social media- közösségi média

Social enterprise - társadalmi vállalkozás

Social life - társasági élet

Social policy - szociálpolitika

Öt kifejezés, az angol mindenhol a social szót használja, magyarul mind az öt másképpen van fordítva. Nem is adja át egyik sem ugyanazt a jelentést, amit az angol akar mondani. 

Elégedjünk meg most annyival, hogy social entrepreneurship alatt olyan vállalkozásokat értünk, amelyek üzleti módszerek alkalmazásával, egy vállalkozás keretein belül érnek el mérhető társadalmi vagy környezeti hatást. Hogy még egyszerűbben fogalmazzak, egy social enterprise úgy csinál pénzt, hogy közben jót is tesz a közösség vagy a környezet számára. 

Talán pár példával tudom ezt legjobban érzékeltetni. Mindegyik példa a mi képzésünk keretei között fejlesztett vállalkozásokról szól:

- Nigériai fiatalember, a mesterképzés keretében egy olyan elektronikus játékot hozott létre, ami 5 helyi törzsi nyelvről fordít angolra és vissza. A játék nem online, napelemmel működik és szavakat, kifejezeséket, dalokat és versikéket képes fordítani óvodáskorú vagy kisiskolás korú kisgyerekeknek. Azokat a gyerekeket célozza Nigériában, akik vagy elszakadtak a saját törzsi nyelvüktől és a szüleik, nagyszüleik a játék segítségével tehetik azt vonzóvá számukra, vagy éppen ellenkezőleg, csak a törzsi nyelvet beszélik és nehézségeik lesznek a későbbiekben ha nem tanulnak meg a (Nigériában) hivatalos nyelvként funkcionáló angol nyelven. Mindeközben a játék, egy termék, játékboltokban és a fejlesztő saját terjesztési hálózatán keresztül lehet megvásárolni. 

- Holland lány, évekig Peruban élve szervezett maga köré helyi farmereket, akiktől felvárásolta az alpaka gyapjat és helyi vállalkozókkal saját ruhamárkát, elsősorban pullovereket és sálakat készít, amit Hollandiában értékesít. A vállalkozása a helyi perui közösségre épít, munkát, megélhetést biztosítva számukra, ugyanakkor a vállalkozó holland hallgatónk számára is megélhetést biztosítva. 

- Pakisztáni hölgy, aki mielőtt hozzánk jelentkezett volna sikeres ruhagyártó vállalkozást működtetett Dubajban. A mesterképzés keretei között egy olyan vállalkozást épített fel, melyben a pakisztáni Lahore-ban az ottani textiliparra építve a gyártás során keletkezett maradék anyagokat ingyen megszerezte és ezekből helyi asszonyokat alkalmazva szatyrokat készített, amiket Lahore kiskereskedőinél helyezett el bizományban kiváltva az ott is tonnaszámra használt nejlonzacskókat. 

- Skót fiatalember a szólásszabadság fontosságát szerette volna hirdetni és eköré szervezett egy múzeumot, ami betiltott, bezúzott vagy támadásnak kitett könyveket állít ki. A múzeum fizikailag is létezik Tallinnban (fun fact: attól a katolikus egyháztól bérelve a múzeumnak otthont adó helyiséget, amelyik maga is nagy tapasztalattal rendelkezik könyvek betiltása terén), de elérhető virtuális formában is. 

Amiben a képzésünk eltér a hagyományos akadémiai képzésektől, hogy mi az ún. Project-Based Learning (projekt-alapú tanulás) módszerét követjük. Ennek lényegét talán úgy lehet a legkönnyebben összefoglalni, hogy a tanulás nem elsősorban egyetemi előadások és szemináriumok keretében történik, hanem azáltal, hogy a résztvevő hallgatók a képzés első percétől kezdve a való életben fejlesztik vállalkozásaikat és az órák, tananyagok, szemináriumok, diskurzusok ehhez a fejlesztő munkához nyújtanak támogatást. Nem is szeretjük tanárnak hívni magunkat ebben a képzésben, inkább szupervizornak tekintjük magunkat, vagy mentornak. Vannak formális órák, kézzelfogható dolgokat tanítunk meg, közöttük akadémiai tudnivalókat is (fogalmak, elméletek, irányzatok, módszertan stb.) de a számonkérés alapja a való életben zajló fejlesztés. 

A képzés projekt beszámolóval zárul, ami formailag ugyanúgy néz ki, mint egy szakdolgozat, 60 oldal terjedelemben a jelöltnek be kell számolnia az általa végzett fejlesztési munkáról. Jó esetben erre aztán nem csak egy egyetemi mesterdiplomát kap, hanem spin-off jelleggel egy saját vállalkozással repül ki a képzésből. 

Mostanra már ott tartunk, hogy a jól sikerült projekteket igyekszünk befektetőkkel (ún. impact investors) összehozni illetve helyet találni nekik az elérhető nemzetközi fejlesztőprogramokban. Mióta Szingapúrban élek számos ilyen programon keresztül kezdtünk hidat építeni ázsia és Észtország között, ehhez nagy segítségemre van, hogy Észtországnak igen jó híre van ázsiában (is). 

Hogy miért költözünk most az internetre?

Ennek több oka van, nem mindegyik pozitív fejlemény. Kezdem a kényszerekkel:

1. A COVID 2020 márciusában kilőtt bennünket az internetre. Megszakadt az élő kapcsolatunk a saját hallgatóinkkal, az ő projektjeikkel. 2020 szemptemberében úgy kezdtünk egy új tanévet, hogy az újonnan felvett hallgatóink 80%-a nem tudott belépni Észtországba a vízumkorlátozások vagy utazási nehézségek miatt. Ott álltunk kettő fizikailag megjelent hallgatóval, illetve csak álltunk volna, mert az egyetemi épületbe se lehetett bemenni. Ez két évig eltartott, tehát egy teljes kohort (2 éves a mesterképzésünk) online végezte el a képzést. 

2. Alig ért véget a COVID, kitört az orosz-ukrán háború. Észtország habár nem érintett közvetlenül a konfliktusban túl közel van a tűzhöz. Felvételt nyert hallgatók, meghívott vendégprofesszorok mondják le az utazást, mert félnek egy olyan országba menni, ami az orosz aggresszió egyik nem titkolt célpontja. Én ezt a félelmet túlzásnak tartom a NATO tagság ismeretében, de mindegy, hogy én mit gondolok, a tény az, hogy konferenciákat mondanak le, együttműködési programok szakadnak meg és idén azt vettem észre, hogy Erasmus hallgató is alig van. 

3. Észtországot (is) nagyon megtépázta az energiaválság. Az egyetemek, más közintézményekkel egyetemben a csőd szélére jutottak, mert nem tudják fenntartani az épületeiket. Újra be van zárva minden, amit lehet kilőttek megint online, és csak azokat a helyiségeket fűtik fel, ahol elengedhetetlen a fizikai jelenlét (laborok, stúdiók stb.). Észtországban a tél nagyon durva tud lenni, tavaly is elég hamar megérkezett és május körül szokott vége lenni. 

4. Az észt rendőrség és határőrség bekeményített. Habár nincs már a helyi szélsőjobb kormányon, a társadalom mintegy 20%-ának támogatását bírják. És a hatásuk ennek megfelelően érzékelhető is. Jelentősen megszigorodtak a bevándorlás feltételei, a (nem EUs) külföldi hallgatók már nem vállalhatnak munkát, a diploma megszerzése után azonnal el kell hagyniuk az országot. A tavalyi évben már az történt, hogy a felvett nem EUs hallgatók mintegy 50%-a nem kapott vízumot, ezzel gyakorlatilag tönkre is téve a képzésünket. Észtország nagyon népszerű célpont volt a fejlődő országok hallgatói számára, mert mind a képzés, mind a megélhetés költségei sokkal olcsóbban voltak, mint Nyugat-Európában, miközben az észt brand nemzetközi szinten vonzó. Tehát itt értékes diplomát lehetett szerezni töredék áron. Anélkül, hogy a szélsőjobb malmára hajtanám a vizet, el kell ismerjem, hogy létező jelenség a felsőoktatás migrációs célokra való használata. Az észt határőrség jelentős összegre büntette meg az egyetemet, amikor az általa felvett nem EUs hallgatókat Münchenben szedték össze a német rendőrök. Volt időszak, amikor ki volt adva, hogy bangladeshi jelentkezést nem is lehet elfogadni. Ez persze törvénytelen volt, nem is tartottuk be, de a tény kedvéért leírom, hogy a jelentkezők 80-90%-a az interjúig sem jutott el bizonyos országokból. Egy macska-egér játékká vált az egész és habár nekünk nagyszerű hallgatóink vannak a mai napig fejlődő országokból, egyre nehezebbé vált őket kiszűrni és aztán bejuttatni az országba. Ehhez hasonló, bár nem feltétlenül negatív fejlemény, hogy számos hallgatónkat szinte azonnal felszívta a tehetséges munkaerőre éhes, gyorsan növekvő észt startup ökoszisztéma. Ez egyrészt egy pozitív visszajelzés, miszerint sikerült nagyon jó embereket a képzésbe vonzani. Másrészt azonban tehetetlenül néztük, hogy a saját tehetséges hallgatóink egy jó része, ahelyett hogy a saját vállalkozását folytatta volna, a diplomázás után kikötött valamelyik menő észt startupnál. Mi nem arra hoztuk létre ezt a képzést, hogy az észt tech cégek utánpótlását biztosítsuk. Egyénileg megértem, hogy vonzóbb egy észak-európai tech cégnél dolgozni és ott élni, mint hazamenni ázsiába, afrikába helyi közösségeket és vállalkozásokat fejleszteni, de ezek az emberek most nagyon hiányoznak onnan. És mi szívtuk el őket.

Vannak azonban olyan tényezők is, amik pozitív értelemben mutattak az online képzés irányába:

5. A COVID hatalmas lökést adott az online megoldásoknak. Nem csak technológiai értelemben, hanem sokkal inkább az elfogadottság terén. Észtországot ezen a téren mondjuk nem nagyon kellett meggyőzni. Egyes adatok szerint az észt munkavállalók 30%-a már évekkel a COVID előtt részben vagy egészben távmunkában dolgozott. Ezen nincs mit csodálkozni, egy Hollandia méretű kis ország, a holland közlekedési infrastruktúra nélkül (helyette van viszont erdő) semmi mást nem tehetett mint az innováció felé mozdult el, hogy behozza évszázados lemaradását. Én már a COVID első évében, 2020-ban beadtam egy olyan kérelmet az egyetem vezetésének, hogy alakítsuk át a programot online mesterképzéssé, de akkor ezt elutasították. Két év múlva, 2022 szeptemberében már maga a vezetés jött hozzánk azzal, hogy mi lenne ha online költöznénk. Illetve jobb úgy fogalmazni, hogy online maradnánk, hiszen 2020 márciusa óta én nem is jártam az egyetem épületében. Olyannyira nem, hogy 2021 januárjában Szingapúrba költöztem anélkül hogy ez bármilyen változást hozott volna a munkaviszonyomban és a munkámban. Éjjelre estek az óráim, de már hozzászoktam. 

6. Az online töltött 2 év megmutatta, hogy sokkal hatékonyabban tudjuk a hallgatóinkat támogatni a vállalkozásfejlesztés útján, ha nem szakítjuk ki őket az eredeti közegükből. Észtországról mindig jókat szoktunk hallani (én meg mondani), de mint vállalkozási piac Észtország nagyon problémás. 1,3 millió lakosra nagyon nehéz vállalkozást szervezni, a vásárlőerő bár rohamosan növekszik még mindig nincs a nyugat-európai szinten, és az észt mentalitás inkább zárt közösségekre épít, mintsem a világ felé nyitott kozmopolita hely lenne. A fenti példában említett pakisztáni hallgató, ugyanennek a vállalkozásnak az első verzióját Észtországban szerette volna megcsinálni. Akkor döntött úgy, hogy elviszi az egészet a pakisztáni Lahore-ba, amikor nagyon kedvezőtlen árajánlatokat kapott és a helyi vállalkozók nyögvenyelősen akartak vele együttműködni. Meg voltunk ijedve, hogy hogyan fog lediplomázni, de a helyi kapcsolatrendszerének köszönhetően Lahore-ban három hónap alatt felépítette azt, amit Tallinnban másfél év alatt se tudott idegenként. 

7. Az online mesterképzés nem csak abban jelent változást, hogy az internetre költöznek az órák. Egyrészt technológiailag és a megoldásait tekintve a képzés jelentősen el fog térni attól az ad.hoc megoldástól, amit a COVID alatt csinált mindenki. Jelesül, hogy az online képzés azt jelenti, hogy az órák a ZOOM-on vannak. Évek óta világos, hogy a frontális, nagy előadások kora lejárt. Vannak olyan egyetemi kampuszok, ahol már nem is nagyon építenek nagy előadótermeket, legfeljebb konferencia céljára, miközben maga az oktatás kisebb létszámű szemináriumi csoportokban zajlik kis termekben. Ennél és élesebb változás az, amikor a projekt-alapú oktatás keretében a tantermeket felváltják a projekt termek. Nálunk is vannak ilyenek Tallinnban, Hollandiában kis munkaállomásokat láttam, amikhez kommunikációs eszközök, a teamnek helyet adó ülőkék, garnitúrák, és még kávéfőző vagy mikro is volt. Finnországban, Espoo-ban a projekt terem szabadon alakítható volt, babzsákokkal és megint csak kommunikációs eszközökkel. Szingapúrban hatalmas projekt termet láttam, a sarokban vertikális kertészet, a számítógépeknél éppen egy induló hallgatói startup állított össze valamit. Egy groningen-i főiskolán a hallgatók úgy tanulnak projektmenedzsmentet, hogy a földszinten az adott kohort által működtetett kávézó és közösségi központ működik, az órákat meg az emeleten tartják. Amit tanulnak az emeleten, azt azonnal életre kelthetik az alagsorban működő projektekben. Az online képzési anyagok jórésze rugalmasan, saját ritmus szerint, mégis egy általános határidőre saját tempóban elsajátítható. Cselekedni a való világban kell, teljesen mindegy honnan van az ahhoz szükséges tudás. Ezért ebben az oktatási rendszerben nem jelent semmiféle veszélyt a ChatGPT mert minket nem érdekel, hogy az asztalosműhely azért lett sikeres mert a ChatGPT összedobta az üzleti tervet neki, vagy mert a mi anyagainkból tanulta meg. Ha eladható termékeket csinál, talál rá vevőt, bizonyítani és mérni is tudja a társadalmi hatást, akkor meleg szeretettel üdvözöljük a ChatGPT-t mint a sikere forrását. Se féltékenyek nem vagyunk rá, se csalásnak nem tartjuk, mivel a valós cselekvés az asztalosműhely (tehát a hallgató saját projektje), amit a ChatGPT egyelőre nem tud elvinni a hátán. 

8. Paradox módon az online oktatástól az interaktivitás és hálózatépítés megsokszorozódását várjuk de nem azon a módon, ahogyan azt most egy egyetemtől megszoktuk, vagy elvárnánk. Kritikaként hangzik el, hogy az online oktatás nem tudja pótolni a személyes kapcsolatokat, a szociális tanulást, az egymásrahatást, a kulturális eszmecserét és az igazi találkozásokat. Ez igaz. De az is igaz, hogy az egyetemek buborékba zárt elefántcsont tornyok vagy véleményburkok (safe space), amiknek sokszor zéró kapcsolata van a külvilággal, a valósággal. Se a kollégákat, se a hallgatókat nem lehet kirobbantani. A COVID két éve alatt azt vettük észre, hogy akik otthon ragadva a saját környezetükben kezdték el építeni a projektjeiket, azok ezeket a valóban szükséges kapcsolatokat és találkozásokat a saját mikrokörnyezetükben hozták létre. Zárt egyetemi közeg és burok híján, elkezdtek szakmai szervezetekhez csatlakozni, hasonszőrű vállalkozásokkal összefogni, innovációs centrumokba járni és olyan hálózatokhoz kapcsolódni, amelyek azonnal a valódi élethez kötik őket. Ezt mi tudatosan szeretnénk erősíteni. Az eddigi tapasztalatok szerint kitapintható mintát követ, hogy honnan érkeznek a hallgatóink. Valami oknál fogva, Nyugat-Afrika, az indiai szubkontinest, a posztszovjet térség, Finnország, és Hollandia voltak azok a helyek ahonnan nagyobb számban érkeztek hallgatók. Ha ilyen körbehatárolható földrajzi mintákat tudunk alkotni akkor ezeken a helyeken évek alatt helyi hálózatokat tudunk építeni. Ennek már most is megvannak az első jelei. Olyan sok nigériai hallgatónk és projektünk volt, hogy egyrészt elkezdtük egész jól kiismerni a térséget másrészt számos kapcsolatot építettünk ki. Közel vagyunk ahhoz, hogy Nigériában, Pakisztánban és Hollandiában a fejlesztő munkához kapcsolódó helyi hídfőállásaink legyenek, anélkül, hogy az egyetemünk kampuszt nyitna ezekben az országokban. Az akadémiai munka és a (vállalkozás)fejlesztői munka határai összemosódnak. Még nem látom pontosan hol fog a jövőben véget érni egy egyetem és hol kezdődik a gyakorlat, de nálunk a kezdetektől fogva egymásra csúszott ez a kettő. Nem egy olyan rendszert működtetünk, amiben a hallgatók az iskolapadban tanulnak valamit, aztán reménykedünk benne, hogy ezt valamilyen módon használni tudják a gyakorlatban, hanem olyan módszert fejlesztettünk ki, amiben az első pillanattól kezdve nagyon szoros kapcsolat van az akadémiai világ és a külvilág között. (most azt nem részletezném, hogy az első években milyen agyzsibbasztó adminisztratív akadályai voltak ennek) 

9. Még be sem látjuk egyelőre azokat a távlatokat, amiket ez a megoldás nyit számunkra. Nem csak a hallgatók érkezhetnek a világ bármely részéről, oktatókat, mentorokat, szupervízorokat, vendégprofesszorokat tudunk a korábbinál lényegesen rugalmasabban és olcsóbban bevonni. Most tárgyalunk az Utrechti Egyetem üzleti iskolájának egyik professzorával arról, hogy az egyeteme egy tantárgy erejéig kölcsönadja nekünk az oktatóját, úgy hogy a fizetése kieső részét mi finanszírozzuk, miközben ezen felül plusz költségek (utazás, szállás) nem jelentkeznek. A témában elérhető globális tudást, eszközöket, példákat tudjuk szinte azonnal bevonzani és eljuttatni a világ legtávolabbi sarkaiba akár. Beszélgetéseink és meetingjeink olyan ötletelésekről szólnak, hogy egy jól működő online rendszerben elengedhetjük a rigid akadémiai naptárt, rugalmasabban tudunk igazodni időzónákhoz, és a képzési anyagaink, a hallgatói utak is nagyon változatosak lehetnek, hiszen nem kell külön infrastruktúrát (tantermet, műhelyeket stb.) rendelni minden személyes igényhez. Az online eszközök olyan kombinációban alkalmazhatóak ahogyan a hallgató használni akarja azokat. Már most is két képzési formát indítunk. A kétéves, teljes (120 kredites) mesterképzés mellé, egy éves (mindössze 30 kredites) mikroképzés is elvégezhető szintén online. Ennek prototípusa már ma is folyik pár hallgató részvételével, egyikőjük (szintén egy holland) Dél-Afrikából látogatja az órákat. Egy hosszú útnak vagyunk az első lépéseinél, de már most látjuk, hogy ha elindulunk ezen az úton alapjaiban fog megváltozni az, ahogyan a felsőoktatás működik. 

2023 Februrár 23-án tartjuk a következő (angol nyelvű) tájékoztató rendezvényt, amin ismertetjük a program részleteit és az érdeklődők választ kaphatnak a kérdéseikre: https://www.seincubation.com/online-masters-program