...és még annyit, hogy...

( Forrás ) Egy ideje leálltam azzal, hogy napi 24 órában be van kapcsolva a CNN és megállás nélkül olvasom a híreket, történeteket és elemzéseket Ukrajna lerohanásáról. Nagyon megvisel, eluralkodott rajtam egy alaphangulat, hogy nem érdemes dolgozni, szabályosan lelkiismeretfurdalásom lesz és egy abszurd érzés vesz erőt rajtam, hogy tényleg én most itt órát tartok, mintha mi sem történt volna?  A másik érzés a tehetetlenség érzése. Hogy hiába vannak bekapcsolva a hírek, nem tudok mit tenni. Ezt aztán hamar elhesegettem, az egyetemen elkezdtük szervezni ukrán hallgatók befogadását. De a legcsodálatosabb dolog ami történt a közvetlen környezetemben, hogy a családom anyai ágából néhányan befogadtak összesen 50-70 embert Ukrajnából és a család összefogott és mindenki elkezdte hordani, küldeni az ételt, a ruhákat a játékokat vagy pénzt utalt.  Engem nagyon szíven ütött ez a dolog mert először élek meg ilyet. A mi családunk olyan mint a többi. Van közöttünk ilyen is olyan is. Összefogás, szé

  Fotó: Robert Such Hat évvel ezelőtt, 2016-ban adták át Szingapúr első karbon-negatív lakóházát. A karbon-negatív kifejezés itt azt jelenti, hogy a ház több energiát termel, mint amennyit elhasznál. Tehát nemhogy nincs villanyszámla, hanem még bevételre is szert tehet a lakóház abból, hogy értékesíti a megtermelt áramot.  A ház a szingapúri illetőségű Pomeroy Studio építész iroda terméke és az épület a nevét a cég tulajdonosnőjéről Belinda Young-ról kapta (B house). Az 500 négyzetméteres ingatlan két lakásnak ad otthont és stílusában a tervezői szerint a gyarmati idők bungallóinak hangulatát idézi.  Fotó: Robert Sach Hát én ezt nem nagyon látom benne. Amit látok az egy mostanában nagyon menő minimalista és futurisztikus megoldás, amiben szeretik az íveket. A belső tér kanyarjai a kb. 15 éve megnyílt ikonikus ION plázára emlékeztetnek engem, ami Szingapúr egyik giga bevásárlóközpontja a híres Orchard Road-on.  Az előregyártott elemekből készült épület 2,13 millió szingapúri dollárba k

  Új helyre költöztünk és kicsit aggódtam a növényeim miatt. Ezekben a tipikus szingapúri ún. HDB lakásokban ez az általános elrendezés. A nagy lakótömbökben emeletenként folyosók vannak az utcafront oldalán és ezek peremén el lehet helyezni növényeket.  A szabály az, hogy a közlekedést szabadon kell hagyni. Tehát nem lehet blokkolni a folyosót. Hálistennek ez nincs centire bemérve lehet azért játszani. A legtöbben kint hagyják a cipőiket a lakás előtt, de van aki egész kis cipőtartó szekrényként tart a folyosón de láttam már szárítót is. Hacsak nem a folyosó utolsó lakásában lakik az ember, nem éri meg telepakolni az utat, mert folyamatosan költöznek az emberek, vagy rendelnek nagyobb tárgyakat, bútorokat és ezeket ilyen kis kocsikon hozzák. Rúgnak félre mindent.  Onnan tudom, hogy a növényeim jól érzik magukat, hogy szinte az összes szépen nekieredt. Ez a szép sárga virág nem a bonsai-ból nőt ki, a mellette lévő növénynek nyúlt ki idáig az új hajtása. Hónapokig nem virágzott, de most

  Nekiálltunk grillezni Hédivel. Csirkét szoktunk grillezni és mindig valami új receptet próbálunk ki. A Youtube-on Hédi talált egy recepted és azt próbáltuk megcsinálni de mivel nem pont azok az alapanyagok voltak itthon megcsináltuk a magunk receptjét:  Grill csirke Hédi módra  Hozzávalók: - 30 dkg csirkemell - oliva olaj - só - koriander - teriyaki szósz - méz - fokhagyma - chips-szerű karikára vágott újkrumpli - hagyma szintén vékony szeletekre vágva

Megnéztük a Netflix "Inventing Anna" sorozatát a 26 éves Anna Sorokinról, aki évekig ültette fel New York befolyásos embereit azzal, hogy ő egy nagy vagyon örököse. Igyekszem elkerülni, hogy olyan történéseket kommentáljak, aminek egyetlen forrása az internet (vagy a televízió). Mert a TV (és az internet) az a hely, ahol a prérifarkas lezuhan egy szikláról, krátert hagy maga után a talajban, utána még ráesik egy hatalmas kő és az alól ő még az ujjaival dobolva néz felénk.  A Netflix sorozata nagyon jól demonstrálta ezt. Megnéztük előszőr a sorozatot, amiben az általam az Ozark-ból ismert Julia Garner játsza Anna Sorokint. Ez már önmagában nehézséget jelentett nekem, mert Julia Garner karaktere az Ozarkban olyan bazi erős, hogy egyszerűen nem tudtam átadni magam annak, hogy ő most valaki más. De ennél is fontosabb, hogy amikor végeztem a filmmel elkezdtem utánaolvasni az eredeti történetnek és nagyon mást kaptam.  Az igazi Anna Sorokin (nem a filmbéli) a bíróságon Írják a soro

Sokáig nem akartam erről írni. Nem illik a képbe. Mindig erős, energiával és ötletekkel teli nagyon sokat dolgozó embernek tartottam magam.  Két éve, a COVID megjelenésének tavaszán kezdődött. Rám a COVID látszólag nem volt nagy hatással. Észtországban éltünk akkor, a munkám java része az ottani fejlett digitális társadalomnak köszönhetően már jóval a COVID előtt jobbára otthonról zajlott. Amikor teljesen online lett, és az óráimat is online kellett megtartani otthonról az nem volt sem ismeretlen sem bonyolult számomra. Korábban másfél évet dolgoztam egy finn egyetemmel távoktatásban, rengeteg tapasztalatom volt ezzel.  A munkahelyem se szűnt meg, a fizetésem se csökkent. Én nem éreztem semmilyen stresszt vagy különösebben nagy terhelést.  Egy nap mégis az történt, hogy készültem egy Zoom találkozóra és ahogy leültem felszerelni a laptopra a kamerát meg csatlakoztatni a fejhallgatót azt éreztem hirtelen, hogy én képtelen vagyok ezt csinálni. A szívem hevesen verni kezdett de olyan erőv

 Elég sok olyen vélemenyt olvasok Ukrajna lerohanása kapcsán, hogy ezzel nagyjából vége van a globalizációnak. Ez egy olyan olvasata a történéseknek miszerint a COVID jelentette fennakadások a globális ellátási láncban, a politikai jellegû machinációk és trollkodás vagy éppen az állandóan valahol felbukkanó szankciók egyszerûen szétzilaljak az egymásra szorosan épülő globális kapitalizmus termelési és értékesítési láncait. Ezért eljön most a helyi gazdaságok ideje újra, mert a legtöbb szereplő minimalizálni szeretné a kockázatait és biztonságosan kiszámítható üzemben akar termelni, szolgáltatni, értékesíteni. Szamos elemével egyetértek ennek a gondolatnak azonban a nagy képet tekintve szerintem a globalizácionak nemhogy nincs vége, hanem igazábol csak most kezdődik majd. Itt azonban hagy szúrjak be egy megjegyzést. A globalizáció, mint kifejezés kapcsán nekem visszatérő problémám hogy fogalmaink többségét jóval hamarabb használjuk mint ahogy azok életre kelnének. Ilyen fogalom pél