Egy korábbi posztban csináltam már összehasonlítást az észt és a szingapúri oktatási rendszerről. Azt a bejegyzést elsősorban szülőként, a lányom általános iskolai tapasztalatai alapján készítettem. Most sokkal inkább a saját oktatói/munkavállalói tapasztalataimról fogok írni és az oktatás egy másik végletéről, a felsőoktatásról, illetve felsőfokú szakképzésről. Észtországban 12 éven keresztül voltam a Tallinni Egyetem oktatója. Szingapúrban egy ún. polytechnikumban oktatok innovációt és dizájn gondolkodást. Az itteni oktatási rendszerben ez a középiskola és az egyetem közötti lépcsőfokot jelenti. Sokat elárul talán, hogy az iskola, ahol tanítok korábban College (tehát főiskola) néven futott, de tettek itt egy nagyon határozott különbségtételt és a gyakorlati/alkalmazott (applied) tudományok képzéseit közelebb húzták a szakképzésekhez. Nekem ez a megoldás nagyon megfelel, mert Tallinnban rengeteg problémám volt az akadémiai világ valamint a való világ (üzleti élet és társadalom) ...
Hajnali négy lehetett. Mostanában ilyentájt felébredek. Próbáltam visszaaludni, de nem ment. Ránéztem hát a telefonomra. Győri Péter bejegyzése, Darvas Ági meghalt. Micsoda??? Ági?????? Hát nem azt beszéltük meg, hogy jövőre talán hazajutunk és jó lenne találkozni? 8 óra se volt, már a buszon ültem, vitt az iskola felé. Egész reggel rosszul éreztem magam. Nem csoda, mondtam magamnak, hosszú napom lesz és négy óra óta fent vagyok. Olyan nyomasztó érzés volt bennem és egyszerre zaklatottság. 9-kor egy nagyon fontos találkozóm lesz. Új oktatási modult kell szerveznem és nem látom még sem az elejét, se a végét. Nyomaszt az egész, azonnal bedobnak a mélyvízbe, de egyszerre megtiszteltetés is, hogy Szingapúrban, a világ egyik legjobb oktatási rendszerében fejleszthetek képzéseket. Mindenesetre szorongok tőle, talán ezért érzem magam ennyire szarul. Megáll a busz a Singapore University of Social Sciences előtt. Szállnak le az itteni diákok, rengeteg ázsiai egyetemista, kis hátizsákjaikka...
Az előző bejegyzést ebben a témában azzal zártam, hogy Sir Stamford Raffles, a szingapúri szabadkikötő megalapítása előtt pár évet Indonéziában, Jáva szigetén töltött kormányzóként és ott a saját bőrén tanulta meg, hogy hatalmas ellenállásba ütközik az, aki - akár liberális gondolatokkal és segítő szándékkal - egy meglévő erős kultúrát akar kikezdeni, a viszonyait igyekszik megváltoztatni. Sir Stamford Raffles A haszonszerzés mellett volt Stamfordnak egy felvilágosult, civilizatorikus szándéka, mellyel egyszerre akarta felszabadítani a jávai népeket a holland önkény és a helyi elit elnyomása alól is. Mindezt nem önzetlenségből tette, az volt a meggyőződése, hogy ha a helyi parasztok érdekeltté válnak a termelésben az minden elnyomásnál jobban fogja motiválni őket. Nem sikerült ez a törekvése, sem neki, sem az őt követő holland kormányzóknak sem. A helyi kultúra és hatalmi berendezkedés bármennyire is despotikus volt olyan erősen be volt ágyazódva a térségben, hogy ide...
Most akkor ennek tényleg vége? Olyan jó volt hinni Fukuyamának, hogy a politika rendszerek versenye lezárult és a liberális demokrácia győzelmével az emberiség elérte a politikai fejlődés végpontját. A józan ész civilizációja (Fukuyamától a nyugati racionalizmusig) Számomra a Trump jelenségben az a legirritálóbb, hogy a nyugati társadalmak több mint 400 évvel ezelőtt azzal tettek szert máig tartó előnyükre, hogy a józan ész, a racionális számítás és az ezek mentén bekövetkező technológiai és tudományos fejlődés mentén haladtak, és nagyjából a középkor vége óta ennek kimaxolására rendelték alá társadalmi viszonyaikat is. A rátermettség, tudás, alkalmasság vált az előrejutás fő kritériumává, a nyugati társadalmak kitermelték és felemelték az alkalmas vezetőket, az értéket teremteni képes cselekvő embereket és azokat a rendszereket, amelyekben ezek mozogni, létezni tudtak. A szabadság, a polgári, politikai és később szociális jogok, a demokratikus eszmék nem mint valami morális...
Többen megkérdezték tőlem, hogy van-e karácsony Szingapúrban, hogy ünnepli-e az ország, van-e karácsonyi hangulat. Hát rögtön kezdhetem azzal, hogy (legalábbis számomra) nagyon nehéz karácsonyi hangulatot csinálni +32 fokban, tűző napsütésben, pálmafák árnyékában. A hivatalosabb válasz azonban az, hogy nagyon is van. Egyrészről December 25 munkaszüneti nap (national public holiday) annak jegyében, hogy Szingapúr igyekszik minden az országban jelenlévő nagy kultúra ünnepeit megtartani. A karácsony állami elismerése abban is tetten érhető, hogy az itteni politikai showműsor részeként minden kerület az év egészében tele van plakátolva a helyi közösséget képviselő parlamenti képviselő fotóival és karácsony alkalmával ezek a képviselők karácsonyi kellékek között jelennek meg a képeken. Aztán látjuk őket buddhistának, hindunak, muszlimnak öltözve, amikor más ünnepek jönnek. A másik dimenzió az, hogy a pénzcsináláshoz nagyon értő szingapúri cégek és kereskedők nem hagyna ki e...
Comments
Post a Comment