Pária országból nemzetközi minta

Korai ezt még mondani, de a várakozást, vagy ha így jobban tetszik, az elvárást már kézzel foghatóan érzem. Hétfőn reggel (amikor otthon még javában vasárnap éjjel volt), bementem dolgozni és a kollégák azonnal a magyar hírekkel fogadtak. Pedig nem mondanám, hogy Magyarország olyan nagyon rajta lett volna a szingapúriak térképén. Az itteniek egy sajátos buborékban élnek, sokszor az az érzésem, hogy az átlag magyarnál is kevesebbet tudnak, vagy foglalkoznak nemzetközi viszonyokkal. 

De Orbán Viktor eltávolítása áttörte a falat, de már nem csak ő, hanem habár a nevét kimondani nem tudják (és nem tudják, hogy azt jelenti Hungarian), Magyar Péter nevét is tudták. Kapom napok óta a Whatsapp üzeneteket a világ minden sarkából. Tegnap Hegedűs Zsolt tánca futott nagyott, a helyi országos sajtóban is lehozták, nekem meg azért küldözte mindenki, mert rájöttek, hogy nem csak engem hívnak Zsoltnak (amit szintén nem tudnak kiejteni). 

Aztán látom az amerikai kommenteket, híreket, podcastokat. Míg én leginkább magyar híreket fogyasztok a témában a feleségem naphosszat ír, amerikai, ázsiai podcastokat, youtube csatornákat követ és ott lassan összeállt számomra mi a nemzetközi olvasat.

Magyarország példa lett. Remény. Nem tudom, hogy a lengyel változások kapcsán volt-e ilyen, de talán azért nem mert az orosz kérdésben és más témákban is Orbán lengyel verziója EU kompatibilisebbnek bizonyult. Most azt látom, hogy végeláthatatlan eszmefuttatások, vicces vagy éppen tanulságos mémek és jóslások lepik el az internetet, miszerint a magyar dominó ledőlése az egész populista agyzsibbasztó bagázs végét vetíteti előre. Ebben a mezőnyben nyilván az amerikai hivatkozások és párhuzamosak a legerősebbek, de Putyin is fontos bástyát veszített már nem először. 

Számomra lelkileg hatalmas könnyebbség és élmény azt látni, hogy milyen elsörpő erővel lett eltávolítva Orbán Viktor. Nem éppencsak. Szerencsére. Hajszálnyira. Hangyafasznyira, hanem úgy, hogy azt nem lehet kimagyarázni, értelmezgetni, egyrászt-másrésztezni. 

Én, habár általában hajlok rá, most azt sem hiszem, hogy ez szimplán magyarázható a gazdasági kérdésekkel (az emberek a zsebük mentén szavaznak). Az biztos, hogy nagy szeletét magyarázza a történteknek és ez a világon mindenhol így lenne, de nem az egészet. Nekem mondjuk a hajam égnek állt mindig, amikor a Fidesz 1998-2002-es kormányzását polgári, sikeres kormányzásnak aposztrofálták/ják sokan (Magyar Péter is képes erről így beszélni), pedig nekem már az olyan szinten arrogáns és vállalhatatlan volt, hogy 2010-ben nem értettem, miért nem emékszik senki a Heti Hetes-re? De már hozzászoktam, hogy én nem érzem a magyar néplelket csak gondolok róla sokfélét. 

És most éppen azt gondolom, hogy ez a választasi eredmény ez egy olyan elsöprő erejű takarodjatok volt, amit nem lehet pusztán a pénztárcával magyarázni. A fiatal generáció részéről biztos. Néztem azt a sok interjút, milyen természetesen szólalnak meg angolul (a feleségem által nézett podcastokban), hogy mennyire egyértelmú, hogy ez a generáció már egy olyan világban él, amiben a Tik-Tok köti őket össze és nem lehet bezárni őket molyszagú, avitt jelszavak közé. Biztosan vannak nagyon sokan a csodavárók is, akik majd egy új miniszterelnöktől várják, hogy elhozza a kánaán-t (nem fogja), de e tekintetben csak abban reménykedem hamarabb történik meg az alkotmányos rendeződés, mint az új kormány errodálódása. 

Annyira és annyiban vagyok optimista, hogy kicsit talán szilárdabb kereteket lehet létrehozni az Orbán féle alakok kiszűrésére, de az igényt a messiásra ez nem oldja meg. Az ország növekedési pályára állításához sokkal mélyebb átalakulásra van szükség.