...és még annyit, hogy...

 Hosszú évekkel ezelőtt volt egy éjjeli álmom, ami azóta is kísért hangulatában. Este van, megyek haza munkából, ülök a villamoson zenét hallgatva és kifelé bámulok az ablakon. Fáradt vagyok, alig várom, hogy én is hazaérjek az egyik ilyen lakásba, ami az épületek ablakából melegen, sárgán világít.  Minden neonszínű, kék, vörös vagy borostyánsárga. A város színei. Valahogy olyan jó, meleg és biztonságos érzés kísérte ezt az álmot. Ha fáradt is, de elégedett voltam és jól éreztem magam. A furcsa az volt, hogy ez a város Ázsiában volt.  Nem én vagyok ezen a képen, de az álom hangulata nagyon hasonló volt.  Évekkel később is elgondolkodtatott ez az álom és azon morfondíroztam vajon melyik ázsiai városban van villamos. Hong Kongban van, Tokyo-ban is van, Shanghaiban is van, és sok más kínai városban.  Történetesen Szingapúrban nincsen. Most pedig, évtizedekkel az álom után Szingapúrban élek és jelenleg olyan helyi munkám van, ami rendszeres utazással jár a városban, be kell járnom az irodá