Odyssey
Megnéztem ma Christopher Nolan filmjét, és nagyon tetszett. Kicsit féltem tőle, mert anélkül, hogy rákerestem volna ömlött rám különböző csatornákon a film, vagy éppen a rendező fikázása. Arról hogy mennyire hű Homérosz eredeti történetéhez, arról, hogy micsoda woke casting, arról, hogy mennyire gagyi a történelmi hitelesség, vagy éppen azért mert Nolan agresszíven elutasítja az AI (és sok más régebbi) technológia alkalmazását. Engem a film egészen máshol ragadott meg, bár ennek azért van kapcsolódása a fentiekhez. Tactile - nem tudom magyarul használjuk-e ezt a szót mondjuk taktilisként. Angolul ez jutott eszembe azonnal. Tapintható, testközeli, érzékletes? Az egész film olyan, hogy szinte meg lehet fogni. Érzed a szálkát a kezedben, tengeribeteg vagy a hullámzástól és minden olyan végletesen személyes, testközeli. Nem látod a filmet, megéled. IMAX moziban néztem meg itt Szingapúrban, ami sokat segített ebben az élményben, a film maga is erre lett optimalizálva, de szerinte...