...és még annyit, hogy...

 Hosszú hetek óta figyelgettem, ahogy egymás után jelennek meg falfestmények a környékünkön Szingapúrban. Nem volt hozzájuk semmilyen kiírás, felirat, magyarázó szöveg. Néha elkaptam egy-egy művészt, aki éppen festett a falakra, de szégyellős voltam odamenni megkérdezni mit csinál és miért csinálja. Magamtól azt gondoltam, hogy ezek amolyan street art projektek és így próbálják feldobni a környéket. Végülis igazam volt ebben, de sokkal többről van szó.  Pár hétbe tellett, míg a környék összes tömbházát kifestették és az utolsó héten egy titokzatos installáció jelent meg az egyik épületen.  És a folytatása a fal másik végén: Megint semmi felirat, magyarázó szöveg, nincs referencia az alkotó(k)ra, egyáltalán semmilyen információ. Míg nem két nappal ezelőtt kiegészült az installáció egy középső elemmel, ami mindent elmagyaráz: A falfestmények, amiket szerte a kerületben minden épületen láttam az idős, demenciában szenvedő lakosokat szolgálják, akik a meglehetősen egysíkú lakótelepi környe

Nagy átfogó történelmi és szakmapolitikai bejegyzéseket terveztem, de most egyszerűbbnek látom, ha a felhasználói élmény szempontjából a magam példáján keresztül mutatom be miképpen működik az élet Szingapúrban. Hogyan lehet itt orvoshoz menni, milyen módon lesz nyugdíja az embereknek, hogyan lehet lakáshoz jutni, kölcsönt felvenni, vállalkozni az országban.  Amikor beadtam az állandó letelepedési engedély kérelmet, akkor a személyes adatok közlése mellett az itteni társadalombiztosítási rendszerbe való bejelentkezés volt az első teendő.  Kezdjük tehát azzal. Szingapúr európához képest egy egészen különböző számomra teljesen új élmény, ahol az angolszász (liberális) modellek öngondoskodásra épülő megoldásai a jellemzőek, de jelentősen fogja árnyalni ezt a leegyszerűsítő besorolást ha látjuk a részleteket.  Ahhoz, hogy állandó letelepedési engedélyt kapjak Szingapúrban sok egyéb más feltétel mellett már az érkezés előtt be kellett jelentkeznem két programba: CareShield Life MediShield L