...és még annyit, hogy...

Az előző részek tartalmából: Űj tornatanár érkezik a falusi iskolába. Gábor a friss diplomás pedagógus nagy tervekkel vág bele az oktatásba, de elődjének a helyi focicsapatot felépítő Józsibának is határozott tervei vannak. 1. rész https://www.annyit.com/2023/04/az-uj-tornatanar.html  -  4  - Józsibá sípszójára vigyázba merevedett a terem. Zsoltika is felegyenesedett anélkül, hogy el tudta volna kapni a labdát előtte. Így az most alig hallható sercegéssel gurult el mellőle, de a néma csendben ez a sercegés fülsértően hangos volt. - Mi van kisfiam, lyukas a kezed? - kérdezte Józsibá, villámló tekintettel. Választ nem várt a kérdésre, azonnal Gáborhoz fordult. - Na, Kisaladár, Tibi nem semmi, mi?  És már intett is a két gyereknek, akik azonnal ott teremtek.  - Kisaladár a kapuba, Tibike lősz párat a hosszú sarokra. - adta ki a parancsot Józsibá. - Ezt, figyeld meg Gáborkám. Pörögjön az a labda Tibike úgy, hogy egy zsiráf se tudja elérni. Tibi pedig pontosan oda helyezte a labdát ahova Jó

-   1   - A szürke ködbe burkolózó reggelen az udvart zsivajgás töltötte be. Új tornatanár érkezik. Mindenki kicsit izgatott a kaput figyelik. Késik. Lemaradnak a gyerekek a belépőről, Gábor a friss diplomás 25 éves tornatanár az első óra alatt érkezik.  Gábor Fiatal, jó felépítésű, első ránézésre is sportos ember. Hosszú hullámos haja lendületet ad mozgásának, ruganyosan halad fel az üres folyosó lépcsőin. Először az igazgatói irodába vezet útja, ahonnan az igazgató maga kíséri a tornatanárok földszinti szobájába.  - Menj, menj csak be bátran. Józsi-bá már nagyon vár.  Józsi-bá József, vagy, ahogy itt mindenki hívja, Józsi-bá, idős, ősz hajú, de magas, szikár férfi. Kék régivágású mackónadrág és nyakig felcippzározott mackófelső van rajta, nyakában az elengedhetetlen ezüst színű nagy síppal. Nemigen lehetett őt a sípja nélkül látni. Ahogy a melegítője nélkül sem. A faluban is ebben járt kelt, régi vázas Csepel biciklijével.  - Szeeervusz Gábor! - áll fel széles mosollyal Józsibá. - Há

Ebben a bejegyzésben egyetlen szót sem fogok írni a mesterséges intelligenciáról. Mégis az arról szóló vitához írtam:  Menjünk vissza olyan 100-150 évet Habár az automobilok tömeges megjelenését inkább a XX. század elejére teszük, Angliában az első szabályozás "Locomotives on Highways Act" már 1861-ben megjelent az akkor még elsősorban gőz meghajtású járművek jelenlétét szabályozva. Leginkább korlátozva.  Az 1861-es szabályozás mögött már felsejlik a lovas lobby. Ők mindenképpen szerették volna elérni a gépi meghajtás visszaszorulását és elérték, hogy a szabályozás valamelyest visszafogja az országúti locomotívok és később automobilok előretörését.  Az 1861-es szabályozás például ott fogta vissza az új megoldásokat ahol azok egyébként a legerősebbek voltak. Sebességkorlátozást vezettek be és előírták, hogy a gépi meghajtású járműveket minimum két személy vezesse(lovaskocsit egyedül is lehetett hajtani). Az angol szabályozás 1865-ös változata ezt már három főre emelte úgy, hog

1988-ban a 14 éves Egerszegi Krisztina aranyérmet szerzett 200 méter hátúszásban. Én 16 éves voltam akkor, ez volt az az év, amikor a csecsemőmirigyeim bezáródtak, a nagyapámnak meg két videólejátszója is lett és százával ontotta az alámondásos filmek másolatait. Az olimpiát megelőző nyáron míg a 14 éves Egerszegi Krisztina valószínűleg minden nap hajnalban kelt, edzőtáborból edzőtáborba járva készült a nagy versenyre, ugyanezen idő alatt én napi 12-16 órában nagyapám videókészletét emésztettem fel a kanapén ülve. Rambótól, a Péntek 13-ig.  A hirtelen serdülőkori váltásnak és a "rendkívül aktív", kanapén a nagymama tejföllel és porcukorral leöntött eprét a tévé előtt majszoló életmódnak köszönhetően azon a nyáron olyan 20 kg-ot hízhattam. A középiskolai tornatanár, amikor szeptemberben meglátott ezzel fogadott: "Lali, (négy évig nem tudta megjegyezni a nevem) én nem tudtam, hogy te a nyáron megnősültél és három gyereked is lett"  1988 szeptember 25-én sokmillió (éle

I was six years old. Shovel-eared. This means that my ears stuck out at a right angle from my head. Today, such a thing wouldn't even be noticeable if I saw it, but back then I experienced it as a catastrophe and had surgery at the age of 18. The feeling of catastrophe at the age of six was also reinforced by the fact that I was a favorite target of the "big boys" at school, which meant 9-10-year-olds. These were tall, fair-skinned, well-dressed boys from the new town. They played soccer, they were cool, and they smelled good. But I hated them. Hate is not the right word because it has some aggressive attack in it. I was actually terrified of them. I wanted to disappear, be absorbed, and I begged my mother to take me out of school. They caught me in the hallway, but even more humiliating was when they simply followed me into the classroom and led me out in front of everyone. Then they circled around me, hooting, shoving, calling me shovel-eared, bunny, or even mouse. A Gy

Gyerekkoromban vékonyka, nyeszlett kölyök voltam, nemcsak esetlen, hanem nagyon gátlásos, félénk is.   Ennek okán nekem semmilyen sporthoz nem volt tehetségem. Különösen futni utáltam. Én már 50 méter futás után kikészültem, elfogyott a szufla, de nem ment nekem az égvilágon semmi, ami sporttal volt kapcsolatos. Kötélmászás, szekrényugrás, gyűrű.  Egészen 18 éves koromig (amikoris elmentem plasztikai sebészetre) nekem a füleim derékszögben elálltak a fejemtől. Hogy ne legyen unalmas még csak nem is egyformán. A gyerekek világa pedig nagyon kegyetlen. A 70-es évek végén, a 80-as évek elején, amikor én kisiskolás voltam jaj volt annak a gyereknek, akinek szemüvege volt (pápaszemes kígyó), szeplős volt, vörös volt a haja, kövér volt, vagy hozzám hasonlóan volt valami látványos testi hibája, sajátossága.  Senki nem használta a bullying kifejezést, ma is a magyar csúfolódásnak fordítja, ami szerintem egy erősen kiherélt változata a szónak. Miközben én egy cseszlett, gátlásos, magába forduló

Gyerekkori álmom, hogy ülünk apámmal a Dunaparton Mohácsnál és felettünk a Csillagok Háborújából érkező úrhajók húznak el. Mi meg úgy ülünk ott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Egyszerre van benne ebben az álmodozásban az a gyerekkori vágyam, hogy megint apámmal lehessek (a szüleim hat évesen elváltak), a teljes megszállottságom a Csillagok Háborúja filmek iránt a 80-as évek elején és az a vágy, hogy nálunk is történjen valami ilyesmi (mint az Égigérő Fűben a kisfiú, aki azt szeretné, hogy az ő udvarukban is történjen valami rendkívüli).  A Midjourney és a mögötte álló mesterséges intelligencia elhozta ezt nekem: Egyideje használom már a ChatGpt-t, nagyon hamar beépült a munkámba és rengeteg dologra használom. De piszkálta a fantáziámat, hogy hallom, olvasom a Midjourney nevű platformon ugyanezt meglehet csinálni vizualizált tartalmakkal, képekkel. Láttam a pufidzsekis pápát, láttam Donald Trumpot a letartóztatása alatt dulakodni FBI ügynökökkel (mindkét képsorozatot m