...és még annyit, hogy...

Messzire ugrik a cím. Az alapgondolat onnan jutott eszembe, hogy évek óta tartok egy órát a Tallinni Egyetemen CSR (Corporate Social Responsibility) témában, ahol rendszerint feldolgozzuk az üzleti világ társadalmi részvételének alakulását. A CSR mellett sokat beszélünk a ma elterjedt sustainability, ESG, impact, inclusion and diversity (sajnos nem tudom ezeknek a szavaknak a magyar szakmai megfelelőit) kifejezésekről és a körülöttük lévő jelenségekről.  Az én álláspontom általában az az órákon, hogy habár nagy a forgács, nagyobb a jelenség füstje mint a lángja és rengeteg visszaélés van (greenwashing), ezzel együtt az üzleti, corporate világ elmozdulása a nagyobb társadalmi felelősségvállalás felé nyilvánvaló. Ráadásul az én olvasatomban ez nem valami filantróp odafordulásként történik (ezért is tartom a CSR-t egy kicsit elavult kifejezésnek), hanem mára üzleti felismerés lett a társadalmi és könryezeti hatások tudatos beemelése az üzletpolitikába. Történik ez azért mert szigorodnak a

Van Szingapúrnak egy sajátossága, miszerint ha elhatároznak valamit, akkor azt általában voluntarista jelleggel, hatalmas befektetésekkel azonnal meg is csinálnak. Ehhez nyilván kell az, hogy van pénz bőven, de azt is meg kell jegyezni, hogy azt a pénzt ritkán költik felesleges presztizsberuházásokra, a befektetésektől vagy anyagi hasznot vagy mérhető társadalmi hatást várnak.  A másik sajátossága az itteni szakpolitikáknak, hogy a meglehetősen központosított politikai rendszer miatt képesek azonnal egyszerre mozdulni minden területen és jól értenek ahhoz is, hogy az üzleti szférát is magukkal rántsák az innovációban. Eleve jellemző, hogy a korábban a tengeri kereskedelmet kiszolgáló kikötői, vagy az ahhoz szorosan kapcsolódó olajfinomító ipari létesítmények helyett (mondjuk inkább mellett) ma már a pénzügyi szektor és azt követően pedig a csúcstechnológiás cégek kutatás-fejlesztési kapacitásai telepednek meg az országban.  Ez utóbbi most nagyon erős, van néhány terület, például a biom

  Fotó: Robert Such Hat évvel ezelőtt, 2016-ban adták át Szingapúr első karbon-negatív lakóházát. A karbon-negatív kifejezés itt azt jelenti, hogy a ház több energiát termel, mint amennyit elhasznál. Tehát nemhogy nincs villanyszámla, hanem még bevételre is szert tehet a lakóház abból, hogy értékesíti a megtermelt áramot.  A ház a szingapúri illetőségű Pomeroy Studio építész iroda terméke és az épület a nevét a cég tulajdonosnőjéről Belinda Young-ról kapta (B house). Az 500 négyzetméteres ingatlan két lakásnak ad otthont és stílusában a tervezői szerint a gyarmati idők bungallóinak hangulatát idézi.  Fotó: Robert Sach Hát én ezt nem nagyon látom benne. Amit látok az egy mostanában nagyon menő minimalista és futurisztikus megoldás, amiben szeretik az íveket. A belső tér kanyarjai a kb. 15 éve megnyílt ikonikus ION plázára emlékeztetnek engem, ami Szingapúr egyik giga bevásárlóközpontja a híres Orchard Road-on.  Az előregyártott elemekből készült épület 2,13 millió szingapúri dollárba k