A kotta meg van írva
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW-ihyphenhyphen__Xi7EiEGTScZWs1BvWKh_MQiD00N98w_uwI0MMTu8JOPPYCMI5x0yPchT_TgoumwVzZMBhR33lQSDlgB2sbVedZ_k3APCuegwe9CUkOKtoxdse_EF1HhEb-VX7srXbwt4FKPKi0bud7iZLE_EbFBcXi1psa0IOeL09wUe_iRr00KSLUz8XzFKYd/w640-h358/1.png)
Az előző bejegyzést azzal a gondolattal zártam, hogy habár manapság igyekszünk mindent a jog és az igazságosság dimenziójában értelmezni, az eseményeket ebben a mederben tartani vagy ide terelni, de valójában nem a jog és a törvények adják a történések fő kereteit, hanem ezer éves drámák, mítoszok, történetek. Sokan beszélnek erről, sokfelől közelítve, én a magam útján járom körbe ezt a szerintem nagyon érdekes témát. Egy pszichoterápiás csoporton találkoztam először ezzel a gondolattal. Ahhoz, hogy valaki segítő szakember legyen, főleg a pszichiátria területén, meghatározott számú órát kell eltöltenie önismereti csoportokban. Ezek egyszerre adnak lehetőséget arra, hogy az ember saját magával (főleg a korlátaival) tisztában legyen, másrészt betekintést enged a csoportok dinamikájába, azok pszichológiai működésébe. Most nem akarom ezt a részét túlságosan részletezni, de ezen a területen tengernyi irodalma van annak, hogy a csoportok tulajdonképpen "kitermelnek" mintákat, v