A magyar jövő megtekinthető Örményországban
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnRSfcF9rIKm2ccKnaYQPloqKc6CZ9E4LkpCXVr42qSvQr0sR3axRyfYOB5BNcGc0PwtlQiZN4NJyYVfDeMCvGKLlGNj5BL2KhO6YH1rfqUiekuwjyveGdYK1fjzkGYOBphzo5GM6ll-TzzqtWi4kjotHH77d7X5WOrMx8I7-vY_30zvN-FCLHFSRrLw/w624-h640/1.jpg)
Egy korábbi bejegyzésben ígéretet tettem arra, hogy leírom, miért gondolom azt, hogy Magyarország öles léptekkel halad egy olyan világ felé, amit Örményországban felnagyítva, a maga brutalitásában látok. Az ország gyakorlatilag 20 éve, a Szovjetúnióból való kiválás óta, vergődik egy olyan társadalmi és ennek mentén gazdasági mocsárban, amibe mi éppen bemászni/visszamászni készülünk. Előrebocsátom, hogy nagyon szeretem az örmény kultúrát, az egész országot. Nagyszerű embereket ismertem meg ott, és vannak területek, ahol a mi viszonyainkhoz képest jóval progresszívabban képesek gondolkodni. Ilyen például a fogyatékos emberek helyzete. Amiről itt írni szeretnék az az a számomra meglehetősen ismerős regresszív állapot, amit gyerekkorom Magyarországáról, a 80-as évek elejéről ismerek. Abból a korból, amikor még nem látszott, hogy ez a rendszer hamarosan össze fog dőlni, de már nyoma sem volt valamiféle harcos ellenállásnak, a rendszer konszolidálódott, a lakosság pedig megadta magát. A