Akadémiai verseny
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLHEaQ-Mcm6JtMzNaeuM84XMbZf1fkSb0aeu167SgoOEkN_AF96-78hCbyEkxn1wB3BGxe8DIcqD4u5fizpQTln739sDZS1Uh-Kd25NCz8MzUoUbnKWHP8DHtHkMxLKaQN2pYlB_-dFWCOvlQ-Y84qDvmr6lEqxFARRJxjY3cNGb3JgxHdALYTBZHLpg/w640-h426/pexels-pixabay-159775.jpg)
Megbízást kaptam egy mesterséges intelligenciával foglalkozó szingapúri startup-tól egy értékelő kutatás elvégzésére. Egy pszichológusokból és pszichológus hallgatókból álló munkacsoportot vezetek és már a munka legelején kidomborodott micsoda versenyelőnnyel indulnak a gazdag, fejlett országok ezen a területen is. 22 éve dolgozom a felsőoktatásban, sarkos véleményem van a területről, most ennek egy apró szeletét szeretném kiemelni. Az egyetemi világban a legfontosabb mérőeszköz, amivel a dolgozók teljesítményét mérik az a publikációs lista, illetve a publikációk idézettsége. Ez önmagában is megér egy misét, mert az egyetemeket oktatási intézménynek tekintjük, és ezek szerint mást mérünk, mint ami a cégérre ki van téve, és habár sokat számítnak nálunk a hallgatói értékelések, visszajelzések ez az indikátor messze nem olyan súllyal kerül latba, mint a publikációs lista. Ebben mintha egy U-alakú pályát írnánk le, de lehet, hogy csak az általam jobban ismert észak-európai egyetemekre j