...és még annyit, hogy...

Ez a dolgok rendes menete. Annak ékes bizonyítéka, hogy a rendszer és annak intézményei működnek. A repülőgépet, a lázadók vezérével lelőtték. Minden a legnagyobb rendben.  Ehhez kell most már hozzászokni. Hogy a világ, amiben élünk, az középkori hadurak korlátlan hatalmának szabad vadászterülete. Vandálok, vizigótok, germán törzsek. Kiesel egy ablakon, megfogsz egy mérgezett kilincset, lelőnek egy repülőről. Ezek bármikor megeshetnek veled ha ellenzékiként választáson indulnál, ne adj isten lázadást, palotaforradalmat tervezel.  Kisebb léptékben (Magyarországon minden kisebb léptékben követi a trendeket), elég ha megtetszik a céged. Kiszemelik és hirtelen el akarod adni. Nem tudtál róla, de el akarod adni. Ha mégsem, akkor nem kell eladnod, el is vehetik. Jogszabályt egy éjszaka alatt tudunk módosítani, és végsősoron még mindig ott van, hogy kieshetsz egy ablakon vagy szívrohamot kapsz.  Ennél is kisebb léptékben, éppen elég ha egy nem megfelelő Facebook bejegyzést lájkolsz. Rapportra

 Az utóbbi években hozzászoktunk ahhoz, hogy Észtországról mint sikertörténetről, mint bezzegországról beszéljünk. Én is rengeteg pozitív bejegyzést meg videót csináltam Észtországról, és ugye, aki Á-t mond, mondjon B-t is. Bár a bejegyzés végére ki fog derülni, hogy megint Á-t mondok.  Kezdjük a makacs tényekkel: ha megnézzük az inflációs adatokat azt találjuk, hogy Észtországban a legnagyobb az inflációs ráta Európában. Forrás A fenti ábrán láthatjuk, hogy miközben az eurózóna átlagos inflációs rátája 8,6%, Észtországban 2022 júniusában ennél majd háromszor nagyobb volt az éves árnövekedés mértéke. A három balti ország áll a lista élén 22, 20, és 19% körüli értékekkel. (A bejegyzést pár hete kezdtem írni, azóta frissebb adatok már 23%-os inflációt mutatnak Észtországban.) Ha nagyon rövidre akarom fogni, és egy mondattal akarom összefoglalni az egész bejegyzést: akkor a lényeg az, hogy Észtország nem csak a 12%-os gazdasági növekedés idején veszi komolyan a piacgazdaságot, hanem váls

 Elég sok olyen vélemenyt olvasok Ukrajna lerohanása kapcsán, hogy ezzel nagyjából vége van a globalizációnak. Ez egy olyan olvasata a történéseknek miszerint a COVID jelentette fennakadások a globális ellátási láncban, a politikai jellegû machinációk és trollkodás vagy éppen az állandóan valahol felbukkanó szankciók egyszerûen szétzilaljak az egymásra szorosan épülő globális kapitalizmus termelési és értékesítési láncait. Ezért eljön most a helyi gazdaságok ideje újra, mert a legtöbb szereplő minimalizálni szeretné a kockázatait és biztonságosan kiszámítható üzemben akar termelni, szolgáltatni, értékesíteni. Szamos elemével egyetértek ennek a gondolatnak azonban a nagy képet tekintve szerintem a globalizácionak nemhogy nincs vége, hanem igazábol csak most kezdődik majd. Itt azonban hagy szúrjak be egy megjegyzést. A globalizáció, mint kifejezés kapcsán nekem visszatérő problémám hogy fogalmaink többségét jóval hamarabb használjuk mint ahogy azok életre kelnének. Ilyen fogalom pél