...és még annyit, hogy...

Nem egyszer írtam ezen a blogon, a Tanú című filmet idézve, hogy a "kisnyilasoknak meg lett bocsátva" megközelítést mennyire károsnak tartom. Most is így gondolom. Mégis tudtam, hogy el fog jönni a pillanat, amikor olyan ember kerül lencsevégre (letartóztatásra), akit ismerek. És ez akkor is gyomorszorító érzés, ha az ismeretség régi, elfeledett, nem is volt túl erős és más időkhöz kötődik.  Bús Balázs ha jól emlékszem alpolgármester volt a III. kerületben, amikor én kapcsolatba kerültem vele. Ismertem őt régebbről is, vagy jobb így mondani, tudtam róla, ugyanis talán két évvel végzett felettem a szociális munka szakon.  Ennek kapcsán kerültünk kapcsolatba olyan 2002 magasságában. Ő felelt többek között a szociális ügyekért. Én meg akkoriban éppen egy olyan szolgáltatást vezettem, ami szociális szolgáltatásokat nyújtott pszichiátriai betegek részére egy civil szervezet keretében. Akkoriban a hozzánk hasonló szervezetek általában azt a stratégiát követték, hogy volt valamilyen...

 A címben implicit módon van egy előfeltevés, miszerint az állam ezek szerint valamikor kötelezettségének tekintette a szociális ellátást.  Tételmondat következik: Valójában sosem tekintette kötelezettségének a rendszerváltás utáni magyar állam a szociális szolgáltatások létrehozását és finanszírozását.  Az a patyomkin rendszer, amit szociális ellátórendszer címen Magyarországon az eltelt 30 évben kiépítettek, az leginkább egy karikaturához hasonlítható. Azon belül is az olyan karikaturákhoz, amik elnagyolt, szinte csak utalásszerű vonalakkal dolgoznak.  Hogy itt valaha létezett volna érzékelhető politikai akarat és azt követő cselekvés érdemi szociális ellátórendszer építésére az egyszerűen nem igaz.  A FIDESZ pofátlansága, arrogáns volta ismét leginkább olyasmiben merül ki, hogy ők már takargatni sem akarják ezt tovább, és nyíltan kimondják, hogy nem tekintik feladatuknak az állampolgárokról való szociális gondoskodást.  A túlélés, a tény, hogy valaki éle...