Miért nem lettünk a kisvállalkozók paradicsoma?
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlH_PRfk2qUtUlhytb_awMJ2_r-d9Ta_pSxDjSTycNwQhDk7LMMgx27jz6CX1LMAst1Hz-Ol4xqhfI8b0m2_Vwa-6SHdPf2dSUMLqqBY6yAl_HB5HkdevbzkKhQh13C6gDmf2FF3DfD_FpDkmVUJjfW_at92Jl35z4cmdsALp3O01KzsGeUsY7HvBR5g/w640-h426/pexels-vaibhav-jadhav-3218467.jpg)
Erősen szubjektív írás lesz ez is, közelebb a saját élményeimhez, mint empirikus adatokhoz. Kerestem pedig adatokat, elemzéseket mégis úgy döntöttem a saját élményeim mentén írom meg ezt a bejegyzést (is), mert amit igazából mondani akarok az ezen keresztül jön át. Lehet később ha lesz időm veszem a fáradtságot és megnézem a számok nyelvén ugyanezt a témát. A szó, hogy vállalkozás az én fejemben egyrészt egy közhelyszerűségig elkoptatott kifejezésként él, amit hivatalból mindenki bátorít. Bécsben cukrászdát nyitunk, támogatjuk a kkv-ket (kis- és középvállalkozásokat), valójában azonban érdemi vállalkozói kultúra nem jött létre az országban, sőt a bejegyzésem egyik állítása az, hogy e tekintetben inkább visszalépés történt. Másrészt amikor a kifejezést úgy hallom, hogy vállalkozó, akkor a témában szerzett első élményem a kényszerből kikért adószám, a számlaadásra (és nem egy ötlet vagy üzleti terv végrehajtásására) létrejött Bt-k tömege vagy a kilencven éves elejének makkos cipős, bun