...és még annyit, hogy...

Most akkor ennek tényleg vége? Olyan jó volt hinni Fukuyamának, hogy a politika rendszerek versenye lezárult és a liberális demokrácia győzelmével az emberiség elérte a politikai fejlődés végpontját.  A józan ész civilizációja (Fukuyamától a nyugati racionalizmusig) Számomra a Trump jelenségben az a legirritálóbb, hogy a nyugati társadalmak több mint 400 évvel ezelőtt azzal tettek szert máig tartó előnyükre, hogy a józan ész, a racionális számítás és az ezek mentén bekövetkező technológiai és tudományos fejlődés mentén haladtak, és nagyjából a középkor vége óta ennek kimaxolására rendelték alá társadalmi viszonyaikat is. A rátermettség, tudás, alkalmasság vált az előrejutás fő kritériumává, a nyugati társadalmak kitermelték és felemelték az alkalmas vezetőket, az értéket teremteni képes cselekvő embereket és azokat a rendszereket, amelyekben ezek mozogni, létezni tudtak.  A szabadság, a polgári, politikai és később szociális jogok, a demokratikus eszmék nem mint valami morális...

 Az egész Trump jelenségből az zavar a leginkább, hogy mennyire nem képes a világ helyén kezelni ezeket az új generációs populistákat. Orbán Viktor 10 évig tudott szabadon garázdálkodni az EU-ban mert ezek a jól fésült, kilúgozott diplomaták és mainstream politikusok el nem tudták képzelni, hogy egy kocsmai hőzöngés színvonalán (is) lehet űzni a politikát. Azért nem értem, mert történelmi példa pedig jócskán akad minderre, Róma néhány császára, középkori hadurak, de a modern korban Adolf Hitler és Mussolini sem a finomkodó diplomáciai érzékről voltak híresek, hogy a cipőjével az asztalon csapkodó Hruscsovról, a mata részeg Jelcinről vagy extravagáns afrikai, ázsiai és dél-amerikai diktátorokról ne is beszéljek.  Engem ezeknek a nagyon hasonlóan kifutó történeteknek az alakulása abban a fázisban zavar leginkább, amikor már elkezdik az ámokfutást és még mindenki úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne. Hogy Chamberlain még azt hiszi majd gyarmatokat ajánl (olajat a túzre) Hi...

Észtország progresszív, liberális (ott az nem szitokszó) jobbközép pártja (Reform) nagyot nyert a 2023-as észt parlamenti választásokon. A jellemzően sokszínű pártpalletán a Reform a szavazatok 31%-át tudta a magáénak, ami a 101 fős parlamentben 33 mandátum megszerzésére elég. Vegyük észre, hogy az észteknél még a matek az úr, 31%-nyi szavazattal, 30% körüli mandátumot lehet szerezni.  Az őket követő populista szélsőjobb (EKRE) már csak feleennyi 15,8%-ot kapott, ami valószínűleg 17 mandátumra lesz elég. Minden más párt (6 párt jutott be a parlamentbe) ennél kevesebb szavazatot kapott. Az észt politikai hagyományoknak megfelelően most intenzív koalíciós tárgyalások jönnek. A Reform párt regnáló és a jelek szerint újraválasztott miniszterelnökének Kaja Kallas-nak most olyan partnert vagy partnereket kell találnia, akikkel meglesz a minimum 50+1 fős parlamenti többség.  Az észt politikai kultúrában a koalíciós egyeztetéseknek van nagy hagyománya. Nagyon hasonlít az a kultúra a h...

Sri Lanka nagyon messze van. A távolság nem csak földrajzi és kulturális értelemben hatalmas, egészen mások a geopolitikai és a gazdaságföldrajzi összefüggeséek. Az India déli csücskénél lévő ország egészen más nemzetközi környezetbe integrálódik, szóval a "varsói gyors" szófordulat lecserélése sri-lankai gyorsra erős túlzásnak tűnik. Az is, ha a teljes képet nézzük, és a tisztánlátás kedvéért, egy következő posztban külön fogom tárgyalni a sri lankai gazdasági és politikai krízis azon elemeit, amik nem öszzevethetők a magyar viszonyokkal. Viszont megengedem magamnak az összehasonlítást azért, mert vannak olyan elemek, amik egy nálunk is jól ismert politikai gondolkodásmódot és hozzállást tükröznek és ez a gondolkodás és viselkedésmód bizony akkor is ugyanaz ha még a nap is más szögben süt arrafelé. Ebben a bejegyzésben kizárólag erre a hasonlóságra fogok korlátozódni. Bejárták a világsajtót azok a fényképek, amik a sri lankai elnöki palotát elfoglaló és ottani medencében pik...