Óvónéni
Ülök az uszoda padján, szárítkozom a hőségben Szingapúrban. Elég itt három-négy percet az árnyékban (még csak nem is a napon) ülni, hogy az ember megszáradjon, illetve pontosabban fogalmazva, hogy a víz helyét újra átvegye az izzadtság. 7-8 éves forma gyerekek, egy egész iskolai osztály, foglalják el a nagymedence két sávját. Maláj edző, színes napszemüvegben és szafari stílusú kalapban kiabálja az utasításokat. A gyerekek meg inkább rendetlenkednek. - Azt mondtam, gyorsúszás. Kifelé mindenki a medencéből! Ahogy a gyerekek sorra engedelmeskednek, az edző folyamatosan kántál. "Azért vagytok itt, hogy megszerezzétek a tanusítványt, nem azért, hogy szórakozzatok. Ha nem tudtok viselkedni, akkor nincs úszás. Akkor mehettek vissza az iskolába és majd elmondjátok a tanáraitoknak hogy viselkedtetek. Meg a szüleiteknek." Nyomja, megállás nélkül emelt hangon. A gyerekek még mindig sorra másznak ki a medencéből és leülnek a földre az árnyékban az edző elé. Az utolsó gyerekek valame