...és még annyit, hogy...

Messziről, egy homályos üvegen keresztül látom én a magyar ellenzéket. Élő kapcsolatom nincs velük, nem ismerek senkit, vagy legalábbis nem beszélgetek senkivel mostanában (úgy értem az eltelt 10 évben), aki bármelyik formációnak (MSZP-től a Kutyapártig) tagja lenne, de még olyat se tudok említeni, hogy bármelyik magyar ismerősöm azzal jött volna hozzám, hogy nekem bármilyen élményéről, találkozásáról beszámolt volna az ellenzékkel.  Ez nagyon fontos szerintem...azt a küszöbértéket nem érik el, hogy a valóság egy személyesen megerősített szeletében bejöjjenek valamelyik ajtón. A kormánypárt plakátjain (én külföldről ezeket sem látom, csak amikor az ellenzéki média hírt ad róluk) és ugyanennek a médiának a tudósításain, vagy Partizán típusú csatornák interjúin átjön valami. Ilyeneket nézve írtam néha Gyurcsányról . Kivételt jelentettek a választások környékén felhevült remények (bennem is) és akkor engem is elvitt a Márki-Zay vonat, hogy aztán falnak rohanjon.  Érdekes módon a Momentum

"Régebben a problématérkép fölrajzolását követő széleskörű társadalmi egyeztetés után, az érdekképviseleti szervekkel lefolytatott vita alapján kiérlelt koncepciócsomagot tettek le a felkészült baloldali szakemberek az asztalra, akcióprogram keretén belül." Ezzel a mondattal szúr oda Uj Péter az ellenzéki pártoknak VIP hírlevelében és én úgy értek vele egyet, hogy közben nem értek vele egyet.  Értem mire céloz, mit akar mondani. Kicsit benne van a menedzserizmus kiritikája, a modern projekt menedzsment szemlélet, az excel táblák fetisizmusának elutasítása. Megjeleníti a mondat azt az erősen vizualizálható képet, amikor baloldali értelmiségi vagy éppen menedzser szemléletű emberek zárt ajtók mögött próbálják megdolgozni a politikusokat.  Oldaltól függetlenül a politikus általában nem ért semmihez. Egy pszichopata személyiségre, mint Bödőcsnél a Coco Jamboo rácsúszik valamiféle politikai intelligencia (ha van ilyen...), lánykori nevén a szarkavarás képessége. Tehát mindjárt cáf

Úgy, hogy egyetlen szavával nem értek egyet. És úgy, hogy a hideg kiráz attól, ahogy jogtalanul vagyont szerzett emberekről beszél valaki, aki jogtalanul szerzett vagyont. Vagy mondjuk így érdemtelenül.  Hogy még világosabbá tegyem azt, hogy amit írok az önkritika, foglaljuk ezt össze egy kategorikus szillogizmusban:  Premissza1: Gyurcsánynak igaza van Premissza2: Egyetlen szavával nem értek egyet. Konklúzió: Nekem nincs igazam Nekem nincs igazam, abban az értelemben, hogy tudnám milyen Magyarország, hogy ráéreznek, vagy megfelelően alapos helyismeret, utánajárás, emberismeret, kutatás, elemzés után megtudnám, hogy milyen ez a Magyarország. Kenhetem arra, hogy hosszú évek óta nem élek otthon és ebben van is igazság, egy társadalom nem állandó, statikus valami akár nagyon gyorsan is képes változni.  De nem akarom erre kenni, mert úgy érzem, hogy Magyarország valójában sosem volt az a hely, mint aminek én képzeltem, vagy, mint amilyen az én burkom, amiben éltem.  Megnéztem a Partizán Gyu