...és még annyit, hogy...

Tudatosan egy olyan pillanatra időzítettem ezt a bejegyzést, amikor éppen nem áll jól Elon Musk csillaga. A Twitter körüli hercehurca azt hiszem erősen megtépázta a nimbuszát, olyannyira, hogy az már a másik két, egyébként sikeres zászlóshajó cégét (TESLA és SPACEX) is veszélyeztetheti. Mint azt hiszem majdnem mindenkinek, nekem is ellentmondásos érzéseim vannak Elon Musk-kal kapcsolatban.  Nem nagyon szeretem, ahogy szinte minden témához fontosnak tartja, hogy nyilvánosan hozzászóljon de valami otromba módon. Az ukrajnai háborútól kezdve, a thaiföldi barlangmentőkig. A magánélete, ha van neki még olyan, méginkább fura, ahogy egy robot gyártási számát adja névnek a gyerekének. Ezek számomra nagyon taszító dolgok.  Más frontokon azonban én sokkal megengedőbb vagyok vele, illetve másképpen látom őt, mint ahogy a fikázós cikkek általában.  És itt jegyzem meg, amit sokszor el szoktam mondani: számomra Elon Musk médiajelenség. Ezalatt azt értem, hogy nem ismerem személyesen, sem a cégeinél

Nincs ennek a bejegyzésnek semmi magyar aktualitása. Akkor sem, ha magyar vonatkozásai vannak. Egyszerűen nem olyan a világ, nem olyan a berendezkedés és ki kell mondjam, nem olyan a közgondolkodás sem, hogy bármilyen alulról építkező mozgásnak tere lenne. Amiért leírom az az, hogy velem (személyesen) ez jött éppen szembe.   A magam korabeliek talán emlékeznek még a 80-as években futó Csepü, Lapu, Gongyola vetélkedőműsorra Déri János és Nagy György vezetésével. Ebben a műsorban magyarországi falvak iskolásai vetélkedtek egymással különféle feladatokat megoldva. Ezek jó része inkább ügyességi feladat volt, vagy kisebb munkákat kellett csinálniuk, mint pl. ládákat összeszögelni.  A másik hasonló műsor, a 90-as évek legelején Geszti Péter ÁSZ című tehetségkutató műsora, ami nekem annak idején nagyon tetszett. Ő különböző vidéki városokba ment el és ott helyi csodabogarakat, tehetségeket mutatott be. De nem az ilyen kilúgozott iskolai versenyek győzteseit, hanem sufnituningos csávókat, lov

Majd két év szingapúri lét után alkalmam nyílt testközelből megismerni a messzeföldről híres szingapúri kórházakat. Két hónapja szűnni nem akaró mellkasi fájdalmaim voltak, elmentem mindenféle vizsgálatra és a futószalagos terheléses teszt eredményei nem lettek jók. Elő voltam jegyezve CT-re de kaptam egy papírt is arról, hogy milyen tünetek esetén kell azonnal kórházba mennem: - Erős mellkasi fájdalom (pipa) - Átterjed a karra, hátra, állra (pipa) - Légzési nehézségek, fáradékonyság (a metrómegállótól alig tudtam hazamenni) - Faint (mi az magyarul?, hogy összeesik az ember. Nem estem össze de alig bírt a lábam vinni). Szóval amikor ezek mind megjelentek akkor bekerültem a sürgősségire. A mentőautó kb. öt perc alatt kint volt. Már menet közben felhívtak, hogy mondjam el pontosan mi van, és hogy feküdjek le ne csináljak semmit, azonnal itt lesznek. Nem voltam kiütve, összeesve, mondtam a mentősöknek, hogy tudok járni, de nem engedték meg, hogy a saját lábamon menjek le. Beültettek egy k

Ez nem egy átfogó bejegyzés lesz a szingapúri oktatási rendszerről, ahhoz még több időre van szükségem, hogy teljesen átlássam a rendszert. Inkább egy személyes élménybeszámoló azután, hogy a lányom két általános iskolai osztályt elvégzett Észtországban (1. és 2. osztály) és két osztályt Szingapúrban (3. és 4. osztályok).  A szingapúri tanév fél évvel el van csúszva az európaitól, a tanév január elején kezdődik és november közepe táján ér véget. Ezt leszámítva a logikája nagyjából ugyanaz, félévkor van egy rövidebb és az év végén egy hosszabb szünet, meg elég sok a nemzeti ünnep, vizsgákra kent szabadnap, vagy a tanárok továbbképzésére kent iskolaszünet.  Szóval nemrég fejezte be a lányom a negyedik osztályt egy helyi iskolában és a minap levelet kapott a helyi kerületi önkormányzattól, hogy jutalmat fog kapni, mert a legnagyobb fejlődést felmutató 10%-ba került kerületi szinten. A jutalommal 150 szingapúri dollár jár (mai áron az olyan 42.000 Ft) és valamikor januárban egy ünnepélyes

Hosszú (számomra) nagyon szomorú interjú jelent meg egy angol nyelvű észt internetes újságban. Két orosz ellenzéki fiatallal készítettek interjút, akik tartózkodási engedélyét az állampolgárságuk miatt nem hosszabbították meg az észt hatóságok.  Ez nem egyedi eset, az egyetemen, ahol tanítok tiltólistán vannak az orosz és belorusz állampolgárok és azok a hallgatók, akik már Észtországban vannak és ott tanulnak levelet kaptak az idegenrendészeti szervektől (ezt Észtországban a rendőrség és a határőrség intézi), hogy tanulmányaik befejezése után azonnal el kell hagyniuk az országot.  Az interjúban egy fiatal lányt (Maria) kérdeznek az élményeiről és az érzéseiről a döntés után. Ő is a mi egyetemünkön tanul, Liberal Arts szakot végzett a BA képzésben ahonnan a mi karunk Nemzetközi Tanulmányok szakára ment az MA fokozatért. Maria beszél észtül, az állampolgárság belépőjének számító B1 szintű (középfokú) észt nyelvvizsgája van és észt párja (barátja).  Iván, programozó, egy német tulajdonú