...és még annyit, hogy...

Valamikor a 80-as évek elején vendégségbe jött hozzánk Tatabányára Papó és a felesége Margit nene. Margit nene a nagymamám testvére volt, Papó az ő férje. Királdon laktak Borsod megyében. Évekkel később jártam én is náluk egy nyáron. Nem volt WC-jük, se fürdőszobájuk. Ki kellett járni a fából összácsolt pottyantós budiba. A húgom rettegett a pókoktól, nekem inkább a bűzzel volt bajom. Fürdeni lavorból fürödtünk.  Nagymamám tatabányai házában laktunk akkor. Ott már volt fürdőszoba, bojlerrel lehetett felfűteni a vizet. És volt a házban WC is, igaz ott nem volt fűtés, tehát nagyon hideg volt. De volt vízöblítéses WC. A házban szénnel fütöttünk, a mama felvágta a gyújtóst aztán kosárban bevitte a házba a cserépkályha elé majd jött le újra az udvarra az ólból szenet lapátolt és azt is bevitte nagy vödörben. Rendszeresen jöttek a szenesemberek, szénjegyre lehetett szenet kapni. Szépen belapátolták a mamának a szenes ólba.  Amíg a mama a szénnel bíbelődött én - amolyan Bendegúz fajta 8-9 éve

 Nem akarok túl sok szót pazarolni Orbán Viktorra és a beszédére. Én nagyon remélem, hogy eljön az az időszak, amikor nem vele lesz tele a sajtó és nem lesz értelme őt idézgetni, elemezgetni. Már az borzasztóan szomorú, hogy egyáltalán egy ilyen emberrel kell foglalkozni és az ő szintje, az ő gondolatai és szavai határozzák meg egy egész ország közbeszédét.  Van ez a régóta csordogáló vonal arról, hogy Orbánt fogják az oroszok. Volt itt szó valami táskáról, tele pénzzel, arról felvételről, Orbán fel sem akart menni, valami orosz illetűségű de magyarországon székelő maffiózó kapcsán. Nem emlékszem a részletekre. Aztán ez összekötődött azzal, hogy Orbán Oroszországgal kapcsolatos párfordulata azután következett be, hogy ellátogatott Moszkvába és hazefelé menet Putyin személyesen vitte ki a reptérre anélkül, hogy a magyar diplomácia kar vagy a kormány bármelyik tagja ott lett volna.  Egy táskányi pénzzel szerintem még nem lehetne így fogni Orbánt, de én nem is innen közelítenék. Nem tudju

Idős kínai bácsi tolja be a feleségét kerekesszéken a patikába (a kép illusztráció). Sokan vannak, sorba kell állni. A patikus maláj. Fejkendős muszlim nő. Az idősebb kínaiak közül sokan nem beszélnek angolul. Ők még egy olyan világban nőttek fel, amikor vagy lehetett kínai iskolába járni, vagy nem is jártak iskolába és csak azt a dialektust beszélik, amit otthon a családban használtak.  Szinte hihetetlen, de Szingapúr a 60-as években felszámolta a kínai iskolákat. Egy olyan országban, ahol a lakosság 75%-a kínai. Észtországban most számolják fel az összes orosz iskolát. A lakosságnak pedig 26%-a orosz. Ennek ismeretében hatalmas gesztus a többnemzetiség oltárán, amikor a többségi társadalom a saját többségi nyelvét feladja. (majd egy másik blogbejegyzésben azért részletesen kifejtem, hogy ehhez azért sok köze van a kínai kommunizmustól való félelemnek is).  A tény mindenesetre az, hogy az oktatás és a közigazgatás nyelve a független Szingapúrban az angol lett. Az az angol, ami az &quo

Szingapúri házunk alagsorában kis üzletek és vállalkozások sora található. Ez mindenhol így van, az ún. HDB lakások (így hívják az állami bérlakásrendszer keretében épített lakótelepi lakásokat) alagsora úgy lett kialakítva, hogy ott számos kisvállalkozás és közösségi terek is helyet kapjanak. A 60-as években nekilendült magyar lakótelepépítés ugyanezt a logikát követte. Fel(el)ismerve, hogy a lakótelepi lakások mérete kicsi, az eredeti koncepció az volt, hogy számos funkciót közösségi terekben oldanak meg. Ruhát a patyolatba lehet vinni saját mosógép vagy mosókonyha híján, a biciklit a közös biciklitárolóban lehet tartani, az óvoda, bölcsöde a házak között van. Az alagsori fodrászüzlet már szövetkezetként (kvázi magánvállalkozás) is működhetett egy idő után.  Itt, Szingapúrban is ez a koncepció, de a kapitalizmusra építve, tehát a lakóövezetben található szolgáltatások alapja a kisvállalkozás. Ezek a kisvállalkozások hatalmas értéket jelentenek itt. Amellett, hogy sokan ebből élnek, a

Majdnem pontosan három év után, 2023 Február 13-án fog eljutni Szingapúr oda, hogy teljesen kivezeti a COVID-19-es járvánnyal kapcsolatos megszorításokat. A ma megjelent hírek szerint ez az a nap, amikortól nem kell már a tömegközlekedési eszközöken és az egészségügyi intézményekben sem maszkot hordani.  Végigjárta a magyar sajtót, hogy egy tanulmány szerint elenyésző jelentősége van a maszk viselésének a COVID fertőzések megakadályozására, amiből a komment szekció már le is vonta a következtetést, hogy mire volt jó a hiszti és mennyi kárt okoztak a lezárások, megszorítások.  Én a tanulmányt nem olvastam, nincs időm annak se utánamenni, hogy milyen más kutatások vannak (ugyanis egy kutatás az nem kutatás). Amit viszont egy rövid blogjegyezsés erejéig meg tudok tenni, hogy egymás mellé teszem Szingapúr és Magyarország (remélhetőleg) végleges COVID adatait. Szingapúr - 5,7 millió lakos - 8358 ember él egy négyzetkilométeren. A világ egyik legsűrűbben lakott városállama egy apró szigeten.

Update: Számomra váratlan módon a Tallinni Egyetem meggondolta magát és 2024-ben ismét a campuson folytattja a Társadalmi Vállalkozás Mesterképzést. Lesznek órák, amik online lesznek elérhetőek, de a legtöbb óra tantermi óra lesz az egyetemen. Az egyetem úgy ítélte meg, hogy jelenleg még népszerűbb a célcsoportban az utazási lehetőséggel járó fizikai jelenlét ezért visszaállították a képzést a hagyományos formátumba. (Január 18, 2024) Nagy vállalkozásba kezdtünk a Tallinni Egyetemen, de talán nem véletlen, hogy éppen Észtországban születik meg egy ilyen program. Az ötödik éve futó Social Entrepreneurship MA képzésünket 2023 szeptemberétől teljesen online képzésre állítjuk át, ami a világ bármelyik pontjáról elvégezhető és teljes értékű mesterdiplomát ad.  A képzés több éves előkészület után 2018-ban indult és már indulásakor sok tekintetben eltért a hagyományos egyetemi képzésektől. A social entrepreneurship magyarul társadalmi vállalkozást jelent, de én nem szeretem ezt a magyar kifej