Bábelben nincs zűrzavar

Idős kínai bácsi tolja be a feleségét kerekesszéken a patikába (a kép illusztráció). Sokan vannak, sorba kell állni. A patikus maláj. Fejkendős muszlim nő. Az idősebb kínaiak közül sokan nem beszélnek angolul. Ők még egy olyan világban nőttek fel, amikor vagy lehetett kínai iskolába járni, vagy nem is jártak iskolába és csak azt a dialektust beszélik, amit otthon a családban használtak. 

Szinte hihetetlen, de Szingapúr a 60-as években felszámolta a kínai iskolákat. Egy olyan országban, ahol a lakosság 75%-a kínai. Észtországban most számolják fel az összes orosz iskolát. A lakosságnak pedig 26%-a orosz. Ennek ismeretében hatalmas gesztus a többnemzetiség oltárán, amikor a többségi társadalom a saját többségi nyelvét feladja. (majd egy másik blogbejegyzésben azért részletesen kifejtem, hogy ehhez azért sok köze van a kínai kommunizmustól való félelemnek is). 

A tény mindenesetre az, hogy az oktatás és a közigazgatás nyelve a független Szingapúrban az angol lett. Az az angol, ami az "elnyomó, gyarmatosítók" nyelve. Az iskolákat angol nyelven egységesítették, a nemzeti karaktert úgy tartották meg, hogy minden iskolában a gyerekek szabadon választhatnak valamelyik másik helyi nyelv közül, mint második nyelv. Tehát van az angol mint az alap, és lehet kínaiul, malájul vagy tamilul tanulni emelett. (Picit bonyolultabb, de a lényeg ez). 

Szóval az angol lett az összekötő nyelv, de minden 4 nyelven szigorúan ki van írva mindenhova és minden nyelvet, identitást tisztelnek. Bárhova bemész amúgy is az van, hogy egy bábeli zűrzavarban találod itt magad. Lesz ott kínai, akik persze sokszor egymást se értik, mert van, akik a kantonit beszéli, mások a taiwanon honos hokkient és haka, megint mások ezek szingapúri változatát, vagy a teochew dialektust. A mandarin kínait szinte csak a kína középső és északi részéről származó, leginkább újonnan betelepültek beszélik. Kifejezetten bántja az itteniek fülét, már én is felismerem a kemény pekingi mandarin. Ők minden r-betút megnyomnak és hozzá is tesznek pluszban párat. A déliek lágyabban, dallamosabban beszélnek. De ez csak a kínai. 

Az indiaiak itt többségében a déli, délkeleti részekről származó tamilok, de sok a szikh és egyre több a tech és pénzügyi szférából érkező hindi nyelven beszélő indiai. Külön nyelve van azoknak, akik indiai származásúak de malajziában élnek évszázadok óta. És akkor vannak azok az indiaiak, akik csak angolul beszélnek. 

Talán még a maláj a leginkább homogén, ők ráadásul többé kevésbbé megértik az indonézt is. A fehér emberek mind angolul beszélnek, de európaiként hamar leszeded a francia, német, angol, olasz, orosz akcentust. Nagyon sok a brit angol és az ausztrál. Na meg az amerikai. 

És akkor ereszd be most őket random módon egy patikába és működtesd a szolgáltatást. Zökkenőmentesen megteszik. Fel sem akadnak rajta. Nincs egy felemelt hang, egy méltatlankodás. A maláj patikus először odamegy az idős nénihez el akarja neki magyarázni a gyógyszereket. Hát ez nem jön össze, nincs közös nyelv. 

Eltűnik a pultok mögött és nem telik bele két percbe jön NUHS (National University Health System) kártyával a nyakában két kínai tizenéves. Nincs rajtuk egyenruha. Az itteni tinédzserek között most divatos buggyos melegítőt a másik meg farmert visel. Önkéntesek. Az a dolguk, hogy segítsenek főleg az időseknek eligazodni ha elakadnak. Pedig ez egy picike kerületi kórház és annak a patikája. 

A maláj patikus újra nekilát a gyógyszerek elmagyarázásának. Angolul mondjuk rá van nyomtatva minden egyes dobozra, a név, az adagolás, és az idő, amikor be kell szedni. Minden probléma mentén kinyomtatott lapot adnak, hogy milyen tünetek megjelenése esetén kell azonnal orvoshoz menni vagy akár a sürgősségire. De gondosan elmagyaráznak mindent szóban is. Ezalkalommal a középiskolás önkéntesek fordítanak. Hallom, hogy ez nem mandarin. Valamelyik helyi dialektust beszélik. Volt olyan önkéntes, aki beszélte ezt a nyelvjárást. Mindig van. 

Amikor kórházban feküdtem akadt indonéz orvos, aki bejött konzultálni az indonéz beteggel. A nővérek mianmariak, fülóp-szigetekiek, indonézek, indiaiak, vagy kínaiak. Orvosok között látni fehér orvost is sokat. 

Olyan jó azt is látni, ahogy automatikusan angolra váltanak, amikor többnemzetiségű lesz a társaság. De mégse vált az egész sziget egy angol nyelvű homogén várossá. Sétálsz a járdán és minden szembejöbő társaság más nyelven beszél. Bábeli a sokaság, de zűrzavar nincsen.