...és még annyit, hogy...

 Pedig használom, ha nem is napi rendszerességgel. Most hogy otthagytam a Facebook-ot kicsit több időt is töltök a LinkedIn-nen, de azt hiszem ez egy nagyon rövid kirándulás lett. Nekem úgy látszik semmi se elég jó, minden bajom van, de mit csináljak ha ez a helyzet :) A Facebook működtetőit egy gonosztevő társaságnak tartom, mindent amit egy multiról el lehet mondani azt szépen ötvözi ez a társaság. Adóelkerüléstől, a profithajhászásig, netto károkozástól az erőfölénnyel való visszaélésig. Külön bejegyzést érdemelne, hogy mit műveltek Afrikában vagy Indiában, amikor azzal a feltétellel segítettek volna az internet infrastruktúrájának megteremtésében ha az internet a Facebookot jelenti ezeken a helyeken. Indiában jól picsán lettek rúgva.  Szóval a Facebookkal a bajom a platform mögött lévő döntéshozókkal van, miközben a platform akár jó is lehetne, az is volt valamikor. Kiskorában.  A LinkedIn-en azonban nem a platformmal van bajom. Jó, megérik a pénzüket a prémium csomaguk árával, de

 Hrabali alakjaink márpedig nekünk is vannak! Azt vettem észre, hogy a környékünkön lévő CBA főnöke időnként átvágtat a bolttal szemben lévő kockásterítős vendéglőbe és szolíd szintetizátorkísérettel elénekel egy dalt. Aztán vissza a boltba, kitölt talán néhány megrendelési szelvényt, igazgat kicsit a polcon lévő árukon majd visszarobog egy újabb búskomor nótához. A boltjának sajátos üzletpolitikája van. Az a szabály, hogy ami volt tegnap, az nehogy legyen másnap is. Védeni kell ezt a függőségre hajlamos magyar lakosságot. Nem ám a kaukázusi kefír örökké! Egyik nap van, aztán tessék málnaszörpöt venni. Azt a függő mindenit! És mikor csalódottan távozom egy dobozos tejjel kikanyarodva a boltból még hallom a főnököt a szomszédból: "- szóló!" ...az OTP-ben is új üzletpolitikát vezettek be, egyelőre biztos csak kísérleti jeleggel mifelénk, de a kirobbanó sikert látva biztos hamarosan országos lesz. Mit országos, már látom, ahogy a nemzetközi bankszakmában "Hungarian lalala b