Nem szeretem a LinkedIn-t

 Pedig használom, ha nem is napi rendszerességgel. Most hogy otthagytam a Facebook-ot kicsit több időt is töltök a LinkedIn-nen, de azt hiszem ez egy nagyon rövid kirándulás lett. Nekem úgy látszik semmi se elég jó, minden bajom van, de mit csináljak ha ez a helyzet :)

A Facebook működtetőit egy gonosztevő társaságnak tartom, mindent amit egy multiról el lehet mondani azt szépen ötvözi ez a társaság. Adóelkerüléstől, a profithajhászásig, netto károkozástól az erőfölénnyel való visszaélésig. Külön bejegyzést érdemelne, hogy mit műveltek Afrikában vagy Indiában, amikor azzal a feltétellel segítettek volna az internet infrastruktúrájának megteremtésében ha az internet a Facebookot jelenti ezeken a helyeken. Indiában jól picsán lettek rúgva. 

Szóval a Facebookkal a bajom a platform mögött lévő döntéshozókkal van, miközben a platform akár jó is lehetne, az is volt valamikor. Kiskorában. 

A LinkedIn-en azonban nem a platformmal van bajom. Jó, megérik a pénzüket a prémium csomaguk árával, de mentségükre legyen szólva, a lényeg ingyen is elérhető. 

Én a LinkedIn-en az embereket nem bírom. Azt amivé ott váltak. Az ismerőseimet is látom, de a magam profiljától is hányingerem van. Nem vicc. Magamtól akkor lett hányingerem, amikor oda jutottam, hogy a festményeimet (ami a hobbi), nem tehetem ki a LinkedIn-re mert az nem illik a corporate tone-omba. 

Hogy komolyan le ne fossam a bokámat. 

A legjobb szó, ami eszembe jut, a kilúgozott. A LinkedIn-en mindenki kilúgozott lesz. Ott senkit sem rúgnak ki, mindenki új kihívásokat keres. Tele van az internet mémekkel, hogy nézne ki egy-egy filmbéli karakter (pld Darth Vader) LinkedIn profilja. Így:

És akkor azok a cikkek. Mivel mindenki tudja, hogy ezeket kollégák, szakmabeliek olvassák az egész olyan mint egy értekezlet vagy mint egy konferencia előadás. Minden pozícionálva van, az egész egy hatalmas adatbázis amiben HR-esek csemegézhetnek tudásunkon, képességeinken és kapcsolatainkon. 

Ráadásul elég jól belőhető a réteg, aki él ezzel. Mármint a LinkedIn nyújtotta lehetőségekkel. Van egy belépő szint. Nagyon kevés kékgalléros kétkezi munkást találunk a platformon és azok a mezei alkalmazottak se jellemzőek akiknek nem kell vagy nem adatott meg, hogy társadalmi tőkét halmozva helyezkedjenek. De hiányzik a másik véglet is. Egyszer egy munkám kapcsán multinacionális cégek szingapúri képviseleteinek vezető beosztású embereit kellett volna elérnem, vagy legalábbis kontaktot találnom hozzájuk. A LinkedIn ezt aranyáron biztosítja, a vezető beosztású csúcsmenedzserek pedig valahogy nem törik össze kezüket lábukat, hogy "kapcsolódjanak" (Linked In). Kifejezetten rejtőzködnek, hozzájuk csak úgy lehet közel férkőzni ha valaki bemutat vagy ha körön belül van az ember pozícióját és pedigréjét tekintve. 

E két véglet között van az izzadságszagú próbálkozás a kilúgozott mondatfüzérekkel és a semmitmondó tisztségekkel. Egymást kérjük körbe az ajánlásokért, endorsment-ekért (értékük kb. ennek is megfelelő), és fantasztikusan lehet kapcsolódni. Mármint azok között, akik akarnak kapcsolódni ezzel az arcukkal. 

Írtam olyan 15 éve egy bejegyzést. Minden sora igaz pedig olyan mintha egy Hrabal könyvből származnának a szereplői. Pár sort bemásolok belőle:

"Azt vettem észre, hogy a környékünkön lévő CBA főnöke időnként átvágtat a bolttal szemben lévő kockásterítős vendéglőbe és szolíd szintetizátorkísérettel elénekel egy dalt. Aztán vissza a boltba, kitölt talán néhány megrendelési szelvényt, igazgat kicsit a polcon lévő árukon majd visszarobog egy újabb búskomor nótához."

OTP ügyfélként a fejem fölött az ügyintéző:

"Péterke és Csicsóné eltűnnek valahol hátul, de alig pár perc jönnek is, Péter kezében hatalmas csikos szatyor dugig kajával, alul a főétel lehet, a tetején a levest látom dobozban, azon meg tojások átlátszó tartóban. Csicsóné hátul elfelejtette a pénzügyeket, ezért pár tízezer forintot átnyújt a pulton és rajtunk keresztül Péterkének.

" Mennyi is volt ez drágám?

"Nem tudom...mert nem tudom a nívópálca mennyi,..

"Na nem baj, itt van ennyi aztán majd ha kell még szólsz!..Szia szia, ne haragudj de ügyfél van...gyerekek hogy vannak?!"

Péterke már eltűnt, ezért Csicsóné magának válaszolja meg, hogy biztosan jól és hol is tartottunk?

"Lalalala hol is tartottunk, hova lett az a papír segíts már! Zsoltom..Zsoltom hova tettem..."

Sokat szoktam írni beszélni vállalkozásról, hatékonyságról, sikeres, nagy komplett rendszerekről, menedzselésről és ilyenkor mindig elismerem a teljesítmény, lenyűgöznek az eredmények és abszolút elhiszem azt, hogy így kell a nagy dolgokat csinálni.

A szívem azonban ehhez a hrabali világhoz húz. A sörgyár Pepin bácsijához, Csicsónéhoz (akit az Indul a Bakterházból kölcsönöztem), és ehhez a végtelenül személyes, ártatlan és ártalmatlan, hatékony és hatástalan ámde nagyon meleg, ismerős és barátságos világhoz.