A FIFA és barátai
![Image](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiP1tOBt-msnVKBmPk_p9uu4jRihiXkNBWfNIN0aIFIL2aOfnFZHoQcP8wGbWHFzOG7c-SNHyh7V49sg8Us8gqS6jjfZDU5-aTWrIz7IbVhn-_tBtQSdi_KtH5utOhGCsoyjpGzesEDQo2ga3A5qC01-d2zZduOPHhaJapZDNuvGljc19VgG7V2nroruQ/w640-h360/1.jpg)
Tegnap személyesebb hangvétellel írtam a fociról, de ugyanezt a témát egy teljesen más szemszögből is körbe szeretném járni. Megnéztem a világbajnokság kezdete előtt a Netflixen a FIFA-ról szóló dokumentumfilmet. Nem mondom, hogy az újdonság erejével taglózott le, mert a szaftosabb részeket követtem "élőben" a hírekben és ahogy tegnap is utaltam rá a 80-as évek második felének magyar bundabotrányai és a folyamatosan zuhanó teljesítmény már hazai szinten megásta nálam a futball sírját. Van egy nagyon szomorú lejtő számomra ebben a történetben. A foci a hétköznapi ember sportja. Láttál már gyerekeket rúdugrani, vagy öttusázni a játszótéren? A foci majdnem olyan, mint a futás. Csak egy labda kell hozzá, volt idő, amikor egy rongy is elég volt, meg némi grund. És ugyanazt a játékot játszod, ugyanazokkal a szabályokkal, cselekkel, fogásokkal, mint a világbajnokok. Ez a 80-as években, az én gyerekkoromban a legnagyobb természetességgel volt így. Ma nem tudom járnak-e még le gyere