...és még annyit, hogy...

Hajnali négy lehetett. Mostanában ilyentájt felébredek. Próbáltam visszaaludni, de nem ment. Ránéztem hát a telefonomra. Győri Péter bejegyzése, Darvas Ági meghalt.  Micsoda??? Ági?????? Hát nem azt beszéltük meg, hogy jövőre talán hazajutunk és jó lenne találkozni? 8 óra se volt, már a buszon ültem, vitt az iskola felé. Egész reggel rosszul éreztem magam. Nem csoda, mondtam magamnak, hosszú napom lesz és négy óra óta fent vagyok. Olyan nyomasztó érzés volt bennem és egyszerre zaklatottság. 9-kor egy nagyon fontos találkozóm lesz. Új oktatási modult kell szerveznem és nem látom még sem az elejét, se a végét. Nyomaszt az egész, azonnal bedobnak a mélyvízbe, de egyszerre megtiszteltetés is, hogy Szingapúrban, a világ egyik legjobb oktatási rendszerében fejleszthetek képzéseket. Mindenesetre szorongok tőle, talán ezért érzem magam ennyire szarul. Megáll a busz a Singapore University of Social Sciences előtt. Szállnak le az itteni diákok, rengeteg ázsiai egyetemista, kis hátizsákjaikka...