...és még annyit, hogy...

Van nekem egy Youtube csatornám is. Olyan mint ez a blog. Van benne minden attól függően milyen kedvem van. Leginkább rólam szól, magamnak. Mindig akkor lendülök neki, amikor évek távlatából visszanézek egy-egy videót és néhány elkészítéséért igazán hálás vagyok magamnak mert megörökítettem egy pillanatot vagy gondolatot, ami nekem fontos volt.  Szóval régi vágású énblogok ezek, csak nagyon szőrmentén követem a trendeket és nem nagyon érdekel mivel nőhetne a nézettség. De az is igaz ugyanakkor, hogy rengeteget tanulok belőle, a technológiáról, a közösségi média működéséről, arról, hogy az algoritmusok milyen módon uralják a cselekvésünket. Miközben engem cseppet sem zavar ha másfél évig nem teszek ki videót és leül az egész, azt a tanulságot látom belőle milyen ravasz módon tesznek embereket tartalomgyártó rabszolgává ezek az üres kereteket létrehozó cégek.  Most olyan időszakomban vagyok, hogy rengeteget sportolok, sokat vagyok kint, szabad levegőn és a biciklimmel együtt beruháztam e

 Szürreális élményben volt ma részem. El kellett mennem az észt nagykövetségre itt Szingapúrban, mert lejárt az észt személyi igazolványom és a hosszabbításhoz ujjlenyomatot kellett adnom. Az észt igazolvány az ottani digitális közigazgatás központi eleme.  A követség a belváros kellős közepén van, a banki negyedben, az egyik felhőkarcoló 21. emeletén.  Voltam ott már korábban most még se találtam meg elsőre a helyet. Keveregtem az épületek körül, és közben csorgott rólam a víz, mert kijőve a metróból a tűző napon kellett megtalálnom a bejáratot.  Elegáns óraüzletek az alagsorban. Patinás svájci márkák, nem egy bevásárlóközpontba bedobálva hanem külön üzlethelyiségük van, állványon tartott kivilágított órákkal. Az a kategória, ahol már nem teszik ki az árcédulát. Bent kosztümös nők szinte mozdulatlanul állnak. Nincs sok mozgás. Megyek tovább a folyosón, ami 90 fokos kanyart venne, ha nem kerekítené le szépen az óraüzlet. Egy hatalmas recepciós asztal, mögötte szinte észre se veszem a k