A bebörtönzött civilizáció
A kifejezés az angol történésztől Arnold J. Toynbee-től származik, aki monumentális életművében számtalan nagy társadalom felemelkedését és bukását feldolgozta. Az egyik figyelemreméltó megállapítása az volt, hogy egyes civilizációk nem féltetlenül azért omlanak össze, mert összeakadnak a külső kapcsolódásokkal. Hanem éppen akkor térnek egy "öngyilkos üzemmódba" amikor az a domináns kis csoport, ami a hatalom birtokosa útját állja a kreatív fejlődésnek, önzően védve a maga (ezek szerint csak vélt) érdekeit. Hogy egy adott társadalom elkerülje ezt a "bebörtönzött" létet, ami mindig a valamikori nagyságra hivatkozva akar tartósítani berögzött állapotokat, ahhoz vagy ennek az uralkodó kisebbségnek kell tudnia megváltoznia vagy egy új uralkodó elit kell a helyébe lépjen. Nézzük meg ezt közelebbről az általa szintén feldolgozott ókori Spárta példáján. Spártának gránitszilárdságú, szigorú alkotmánya volt, világos szabályokkal, célokkal, olyan vívmányok köthetők hozzájuk