...és még annyit, hogy...

568 robot jutott Szingapúrban 10.000 emberi munkásra már 2019-ben is. Nem találtam újabb számot, de ez az arány valószínűleg azóta inkább nőtt, mert a COVID alaposan belendítette az automatizációt és azokat a megoldásokat, amik minimalizálják az emberi beavatkozást és kapcsolódásokat.  Ez a robot kutya például a Covid idején az emberek közötti távolságot felügyelte Ez a szám a második legmagasabb a világon, egyedül Dél-Koreában van arányaiban több robot a munkaerőpiacon.  Az ipari robotok a csúcstechnológiás iparágakban ma már természetesnek hatnak, az autógyárakban, a félvezetőgyártásban, de az itt szintén hasító biotechnológiai fejlesztések terén is. Rég nincs emberi vezetője a metrónak, algoritmusok irányítják a forgalmat, automatizált jelzőrendszerek lépnek működésbe a ha vihat közeledik.  Ezeknél sokkal látványosabb és futurisztikusabb, amikor az utcán jönnek szembe robotok. Az már tényleg Star Wars hatású amikor a bevásárlóközpontban hallkan dudorászva elsuhan mellettem egy tak

Most már több mint 10 éve folyamatosan Szingapúr a világ legdrágább városának számít, hol New York-kal holtversenyben, hol egyedül ülve a trónon az Economist Intelligence Unit’s (EIU) Worldwide Cost of Living index alapján.  A 2022-es lista Az Economist elemzése kitér az okokra is: 1. Magas infláció Olyan 6% körüli inflációs csúcs volt Szingapúrban 2022-ben. Ez a magyar adatokat nézve nevetségesnek hangzik, de érdemes figyelembe venni, hogy itt eleve magas árak emelkedtek átlagosan hat százalékkal. Amikor egy 100 forintos termék emelkedik 6%-kal az 6 forintos többletkiadást jelent, de egy olyan országban ahol ugyanaz a termék 10 forint volt, ott 20%-os infláció is csak 2 Ft többletkiadást jelent.  2. Az erős valuta A szingapúri dollár nagyon erős, köszönhetően a hatalmas (más valutában tartott) megtakarításoknak, a folyamatos költségvetési többletnek és a kiegyensúlyozott, bivalyerős gazdasági fundamentumoknak. Az erős valutának egy technikai hatása is van, az ilyen indexekben mindig á

Dél-Koreában súlyos krízisben van az egészségügyi ellátás. Most éppen az orvosok tüntetnek a magasabb bérekért a kormánnyal elég súlyos konfliktusba kerülve. Szingapúrban egyelőre nincs ilyen feszültség, azonban a hiány itt is nagyon komoly gondokat okoz, ahogy az egész világon tulajdonképpen.  Zajlik egy globális verseny a képzett egészségügyi személyzetért és azokban az országokban, ahol a kormány igyekszik lépést tartani az idősödés ütemével és a meredeken emelkedő egészségügyi költségekkel komoly lépéseket tesznek a helyzet megoldásáért .  Szingapúrban tegnap jelentették be, hogy a jövőben 29.000 regisztrált ápoló 4-6 éves ciklusokban összesen $100000 (olyan 26,6 millió forint) fizetéskiegészítést fog kapni egy ún. retention scheme keretében. Ez valami olyamit jelent, hogy megtartási szisztéma, de ez magyarul bénán hangzik. Arról van szó, hogy ezzel a jövedelem kiegészítéssel akarják megtartani a már meglévő egészségügyi személyzetet és újakat verbuválni belföldről és globálisan. 

Régóta készülgetek egy Malajziával foglalkozó bejegyzéssel, pontosabban egy az ottani irgalmatlan korrupcióról szólóval. Habár nem akarok Magyarországgal foglalkozni ez a cikk is erősen áthallásosan készül.  De most berobbant a bomba, és nem is Malajziában, hanem Szingapúrban. Olyan erővel, ami feleslegessé tesz minden áthallást, mert dübörög az egész történet.  A hazai (mármint magyar) jobboldal álom és mintaországában Szingapúrban ma kezdődött meg (az egyébként hónapok óta csak óvadék ellenében szabadlábon lévő) szállítási miniszter bírósági pere, amiben 27 vádpontban citálták bíróság elő, többek között korrupció és hivatali visszaélés vádjával.  Hónapokig ment a titkolódzás, nem lehetett tudni mivel vádolják az egyébként indiai születésű (és származású) minisztert és letartóztattak egy maláj illetőségű (etnika hátterét tekintve kínai) ismert üzletembert is, aki ingatlanban utazik és a nevéhez kötődik a Forma-1es futam Szingapúrba hozatala is. A letartóztatások éppen a tavalyi futam

Nem túl messzire.  Írtam már egy párszor, hogy Magyarország azért nem nagy hír Szingapúrban, mert önsorsrontó idiótákért Dél-Kelet Ázsiában sem kell messzire menni. A napokban a brüsszeli zsarolás okán azonban többször bekerült a helyi hírekbe. Nem volt jó érzés látni, hogy Magyarország (és nem Orbán) azzal pörög a hírekben, hogy nyíltan zsarolja az Európai Uniót 10 milliárd eurós támogatást kicsikarva. Az itteni kommentárokban (azt hiszem a Politico-ra hivatkozva) az is elhangzott, hogy ez könnyen lehet, hogy az EU Bizottság vezetőinek állásába fog kerülni a jövő évi választáson. Azzal, hogy ilyen ócska trükkel sarokba lehetett őket szorítani azzal az alkalmatlanságukat bizonyították be. Ezt így fehéren-feketén olvasom a hírekben Szingapúrban.  Hogy kontextusba helyezzem ezt a megjegyzést, összeszedtem, hogy errefelé, hogyan kezelik az ilyen jómadarakat.  Malajzia és Indonézia, Szingapúr két közvetlen szomszédja tulajdonképpen a kezdetektől (az 1965-ös függetlenné válástól) ahol tud a

A 2022-es PISA felmérések Európa számára döbbenetes eredményeket hoztak. A korábban éllovas északi országok eredményei rendre bezuhantak míg a NER megjelenése óta szabadesésben romló magyar teljesítmények inkább stagnálni látszanak. A magyar vonatkozásokról elég világos összefoglalást adott Radó Péter oktatáskutató . Én ezt a magam észt és szingapúri tapasztalataival kiegészítve szeretném egy tágabb összefüggésbe helyezni. Vettem a fáradtságot, hogy a magyar interpretációk mellett megnéztem Észtországban és Szingapúrban miképpen értelmezték a most megjelent eredményeket.  Észtország, ami a korábbi felmérések során nemcsak felzárkózott a finn eredményekhez, hanem legutóbb már túl is szárnyalta azokat, a 2022-es eredményeket egyértelműen visszaesésként értékelte azt kiemelve a szalagcímekben , hogy globálisan a korábbi harmadik helyről a negyedikre esett vissza. Az ő perspektívájukból tehát egy elit pozícióból való visszaesés történik. Amolyan győztesek, dobogósok kommunikációja ez, lem

Feltűnt nekem, hogy Szingapúrban nem látni részeg embereket. Ez persze így nem pontos, mert itt is van vígalmi, vagy szórakozónegyed és a város tele van beülős helyekkel, ahol minden péntek és szombat este iszonyatos tömegek vannak és nem kólát isznak.  A kocsma...az utasellátó szintű talponálló, a délelőtt 10-kor már matarészeg szaki nem része itt az utcaképnek. Hiányoznak a füstös bárok is, az a depresszív hangulata az éjszakai életnek, ami annak idején annyira jellemző volt Budapestre. Halk zongora, két konyakkal és egy kávéval még az öngyilkosság előtt pár perccel. Csak az menti meg az embert, hogy oda még egy ciginek be kell férnie.  Ez a hangulat, ez abszolút nincsen.  Először azt hittem a gazdagság teszi. Multik uralta fogyasztói társadalom. Itt nem kávé-konyak, hanem Heineken, Guiness meg Jack Daniels vonalon haladnak, patikatiszta ír pubokban. Ez így is van, abszolút létezik ez a letisztult, kilúgozott változata az éjszakai életnek, ami ugyanúgy része a magamutogató anyagias v

 Hosszú kihagyás után csináltam megint egy gyümölcs kipróbálós videót a Youtube csatornámra. Úgy van nekem Youtube csatornám, hogy egy-másfél éves kihagyásokkal eszembe jut, van kedvem kitenni pár videót aztán megint rá se nézek. Hát ez is úgy készült, hogy hirtelen eszembe jutott.  Nem rendelésre csinálom, nem kér enni, nincs határideje, se koncepciója. Pár év távlatából visszanézve párat rájöttem milyen jó naplózása ez az életemnek, és hirtelen kedvem lett csinálni megint egyet. De szerkesztgetni már nincs időm, csak megnyomom a gombot aztán menjen.  Igazából elég sok hasonló videót csináltam már: - Ausztrál mogyoró - Pomelo -  Csillaggyümölcs -  Custard Apple - cukoralma -  Dragon Fruit - Sárkány Gyümölcs -  Longan - sárkányszem -  Ausztrál fekete szilva -  Maláj dinnye - A reggeli -  Mochi -  Koreai dinnye (Korean Golden Melon) -  Kínai körte

 Egy évet adtam magamnak, és most még csak a félúton vagyok túl. Ezért ez csak amolyan beszúrt megjegyzés. Miután tavaly év végén kórházba kerültem szívproblémákkal, gyökeresen megváltozott az életem. Nem tudom ma már, hogy az egészségi állapotom miatti ijedtség (rendesen halálfélelmem volt), vagy anyagi megfontolások miatt (Szingapúrban nagyon sokba tud kerülni egy súlyos betegség), de januárban úgy vágtam neki az új évnek, hogy valamit itt nagyon másképpen kell csinálni.  Életemben először gyógyszereket szedek. Nekem csak a nagyapámról meg időközönként más családtagjaimtól és azokból az időkből, amikor pszichiátrián dolgoztam vannak olyan emlékeim, hogy emberek napi menetben, szépen kiadagolva szedik a gyógyszereiket. Dobozból, zacskóból, ami kézrejön.  Én zacskóból, itt a kórház gyógyszertárában szépen névre szóló kis tasakokban gyógyszerfajtánként kiadagolják. Egy havi adagot szoktam előre megvenni, megrendelem az interneten és szépen bebattyogok érte. Négy megálló busszal. Vérnyom

 Szürreális élményben volt ma részem. El kellett mennem az észt nagykövetségre itt Szingapúrban, mert lejárt az észt személyi igazolványom és a hosszabbításhoz ujjlenyomatot kellett adnom. Az észt igazolvány az ottani digitális közigazgatás központi eleme.  A követség a belváros kellős közepén van, a banki negyedben, az egyik felhőkarcoló 21. emeletén.  Voltam ott már korábban most még se találtam meg elsőre a helyet. Keveregtem az épületek körül, és közben csorgott rólam a víz, mert kijőve a metróból a tűző napon kellett megtalálnom a bejáratot.  Elegáns óraüzletek az alagsorban. Patinás svájci márkák, nem egy bevásárlóközpontba bedobálva hanem külön üzlethelyiségük van, állványon tartott kivilágított órákkal. Az a kategória, ahol már nem teszik ki az árcédulát. Bent kosztümös nők szinte mozdulatlanul állnak. Nincs sok mozgás. Megyek tovább a folyosón, ami 90 fokos kanyart venne, ha nem kerekítené le szépen az óraüzlet. Egy hatalmas recepciós asztal, mögötte szinte észre se veszem a k

Nehezen tudom érzékeltetni az ázsiai és az európai munkakultúra közötti különbségeket. Mintha két külön bolygó lenne. De talán jó példa lehet az, ahogy a munkavállalók munkaidejét tekintik a munkáltatók.  Ún. operatív munkakörökben, tehát mezei beosztottként, errefelé nagyon sok munkahelyen az emberek a saját munkaidejükkel sem rendelkeznek szabadon. Vannak persze kivételek, én is úgy dolgozom itt, hogy hetente pár fix pont van, amihez alkalmazkodnom kell, meg határidőim vannak, de ezek között teljesen szabadon döntöm el, hogyan oldom meg a feladataimat. És nagyon szerencsésnek számítok itt ezzel.  Van a kontrollnak és a hatalomgyakorlásnak egy olyan szintje, ami itt Szingapúrban nagyon erősen jelen van, és a legapróbb mozzanatokban is gondot fordítanak arra, hogy ezt kifejezzék. A munkavállalót bármlyik pillanatban el lehet rángatni az éppen végzett munkájától, berendeli a főnök, megmondja mit csináljon, azt hogyan csinálja, mikor csinálja és mikorra csinálja. Nekem ha a Tallinni Egye

13 évvel ezelőtt (2010-ben) írtam egy blogbejegyzést a szingapúri miniszterelnök és Orbán Viktor egy-egy beszédét összehasonlítva. Az összehasonlítás alapját az adta, hogy a magyar jobboldal előszeretettel hivatkozik Szingapúrra mint követendő példára és annyiban van is alapja ennek, hogy mindkét országban a demokrácia egy light verziója valósult meg. A miénk lejtmenetben, a Szingapúriak évtizedek óta szinten tartanak egy hybrid rendszert, ami összességében szerintem (már csak az idő okozta konszolidáció következtében is) demokratikusabbnak tekinthető, mint a magyar rendszer.  Az is beszédes, hogy mindkét helyen 13 év elteltével is ugyanaz a vezető, bár hosszú regnálásokat láttunk az utóbbi időben Németországban vagy Hollandiában is.  Ma már engem nem érdekel Orbán Viktor beszéde, nem látom semmi értelmét annak, hogy elemezgessem, vagy egyáltalán meghallgassam azt. Szimbolikus nagyotmondás keverve rugalmasan kezelt tényekkel és kínosan kerülve bármit, ami eredetileg a munkaköre lenne,